Az unióhoz 2004. január elsején csatlakozott tíz új tagállam számára kötelező az euró átvétele, mégpedig akkor, amikor teljesítik az ehhez szükséges, úgynevezett maastrichti kritériumokat, amelyeket akkor határoztak meg, amikor még nem is létezett az euró.

Anakronisztikus feltételek

Éppen ezért a feltételek egy része mára kissé anakronisztikussá vált, ám Brüsszel inkább vállalja ezt, mintsem hogy újra megnyisson olyan tárgyalásokat, amelyek alapjaiban rendíthetnék meg az eurót.

Az egyik ilyen előírás, hogy a csatlakozni kívánó országok inflációja legföljebb másfél százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú uniós tagország átlagos pénzromlását.

Ezzel az a gond, hogy az unió bővülésével egyre nagyobb a valószínűsége, hogy akad három nagyon alacsony inflációjú ország, amelyek amúgy nem is tagjai az euróövezetnek.

Erre konkrét példa Litvánia esete, amely azért nem lehet jövőre az eurózóna tagja, mert elbukta az inflációs kritériumot, a nagyon alacsony lengyel és svéd infláció miatt. A két említett országban nem eurót használnak.

Mi lesz a céldátum?

A többi új tagország közül hivatalosan mindegyik országnak van céldátuma - Magyarországé az új konvergenciaprogram benyújtásáig 2010 marad -, de Lengyelországban, ahol a hivatalos cél 2011, a konzervatív pártok népszavazást szeretnének a csatlakozásról.

Az unió pénzügyi biztosa azonban emlékeztette a lengyeleket arra, hogy 2003-as népszavazáson, amikor a választók 77 százaléka az uniós csatlakozás mellett döntött, egyben az euróhoz való csatlakozást is elfogadták, hiszen az része az uniós szerződésnek.

Csupán érdekesség, hogy néhány európai miniállam - Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán - bár hivatalosan nem tagja az euróövezetnek, szintén ezt a fizetőeszközt használja.

Ugyancsak eurót használ Montenegró és Koszovó is.