A „Báró" nevű jeladós fehér gólya elindult Magyarországra, és már Törökország fölött repül. Ez a példány az egyik, ha nem a legkorábban haza érkező gólya évről évre. Miközben fajtársai többnyire csak március végén, április elején jelennek meg a fészeknél, ez a madár gyakran már február végén megérkezik – közölte a Magyar Madártani Egyesület.
Egészen a tavalyi évig nem lehetett tudni, hogy mi áll a viselkedés hátterében. 2016 tavaszán azután sikerült műholdas jeladóval megjelölni a madarat, így derült ki ősszel, hogy „Báró" nem a hazai állomány fő telelőterületére, Szudánba és Csádba, hanem csak Kis-Ázsiába, Izrael térségébe vonul. Ez sok ezer kilométeres megtakarítást jelent, ezért tud a többieknél jelentősen nagyobb kockázatot is vállalva korábban visszatérni Magyarországra.
A viselkedés azért is nagyon érdekes, mert az internetes nyomkövető oldal információi alapján a legtávolabb telelő két fehér gólya eközben még mindig jó 6000 kilométerrel délebbre, Mozambik és a Dél-Afrikai Köztársaság szavannáin telel.
Az idei korai indulás meglehetős kihívásokkal indult „Báró" számára. A madarat az Anatóliai-fennsíkon a hazai viszonyokat idéző hideg, nappal is tartós fagyok fogadták. Ennek ellenére jól halad és a hétvégén valószínűleg már el is éri Európát.
A madarak vonulása nem köthető egy adott időponthoz sem ősszel, sem tavasszal. Sőt, a madárvonulás valójában alig egy hónapig, júliusban szünetel csak Magyarországon, mivel a legkésőbb érkező halvány gezék csak június elején-közepén érnek haza, miközben a legkorábbi indulók, például a fehér gólyák, már augusztusban megkezdik az őszi vonulást.
A február azért különösen fontos a hazai madárállományok szempontjából, mert a hosszú távú vonulók többsége ekkor kezdi meg a végső felkészülést a hosszú hazaútra. A gyűrűzési adatokból azt is tudni lehet, hogy a fecskék esetében (és gyaníthatóan a többi fajnál is) a legerősebb „szuper hímek" indulnak el legkorábban, így nekik jutnak a legjobb fészkelőterületek.