Dobogós statisztikák

Az amerikaiak sok év után érték el céljukat: a Bocuse d'Or 30 éves történetében először sikerült megnyerniük a döntőt. Az ezüstérmes Norvégia tizedszer, a bronzérmes Izland másodszor lépett dobogóra Lyonban. Norvégia ezzel behozta Franciaországot a dobogós helyek számában.

Az elmúlt harminc év alatt 16 verseny volt. A 48 érem kétharmadát négy ország nyerte meg: Franciaország (10), Norvégia (10), Svédoszág (6) és Belgium (6). Az összes aranyérmet vagy francia nyelvterületről, vagy Skandináviából érkezett versenyző vitte haza – az egyetlen kivétel az idei amerikai aranyérem.

Feltűnő, hogy a franciák melletti két legfejlettebb étkezési kultúrával rendelkező európai ország – Olaszország és Spanyolország – nem ér el dobgóközeli helyet. Németországnak csak három, Japánnak is csupán egyetlen bronzérme van. Amióta meghatványozódtak a jó szerepléshez szükséges felkészülés költségei, azóta olyan (Michelin-csillagban is) gazdag országok morzsolódtak le az élről, mint Németország (idén 19. helyre került), és olyan korábban sikeres országok, mint Belgium - olvasható a Bűvös szakács blog írásában.

A magyar csapat

A negyedik helyezéssel és a húsétel-különdíjjal 2017-ben igen jó eredményt ért el a magyar csapat: Széll Tamás séf, Szabó Kevin commis, Vomberg Frigyes coach, Szulló Szabina csapatkapitány. A dobogós helyre vagy akár győzelemre is pályázó magyarok lelkük mélyén talán kicsit csalódtak, de nyilvánvaló, hogy mindent beleadtak, a korábbi helyezésekhez képest jelentős az előrelépés. Magyarország általános étkezési kultúráját magasan felülmúló eredmény született Rasmus Kofoed, minden idők legeredményesebb Bocuse d'Or-versenyzője, a világ szűk élvonalába tartozó dán szakács segítségével.

Hazai híradások

A magyar nyelvű hírek – melyek szinte kivétel nélkül arról tudósítottak, hogy Magyarország kapta alegjobb hústáldíját , hovatovább miénk lett a világ legjobb hústányérja – tárgyi tévedés, rossz reflex. A díj francia elnevezése: prix spécial, vagyis különdíj. A franciák ez esetben nagy gonddal kerülik a le meilleur (azaz a legjobb) kifejezést. A lyoni magyar eredmény egyáltalán nem is szorul kozmetikázásra, a csapat szép és érdekes ételeket mutatott be, rendkívül erős élmezőnnyel küzdött meg.

A Bocuse d'Or gyakorlata szerint a dobogósok nem kapnak ételre különdíjat. (Ez meg is látszott a franciák szomorú arcán, amikor a díjkiosztó show elején meghallották, hogy övék a vegetáriánus étel különdíj, mert ebből az következett, hogy nem dobogósok.) A két versenytémára adott különdíjat ugyanis nem a legjobbak, nem a legmagasabb pontszámúak kapják, hanem a dobogósokat követő csapatok. (Így a különdíjas francia zöldségétel 650 pontja kevesebb, mint az amerikai zöldségétel 668 pontja. A magyar vegetáriánus tál saját kategóriájában a hetedik (623 pont), a magyar húsétel saját kategóriájában a negyedik-ötödik helyen végzett, Izlanddal azonos pontszámmal (602).)

Létezik ugyanakkor legjobb commis, legjobb promóciós kampány és legjobb plakát díj a versenyen. Ez utóbbit a közönség szavazatai alapján ismét Magyarország nyerte.

A ponttáblázatból kiderül, hogy a magyarok nagyon fegyelmezett konyhai munkát végeztek, még az amerikaiaknál is (!) 20 ponttal többet kaptak, és ebben a kategóriában 1–3. helyre kerültek, az izlandiakkal és a norvégokkal egy szintre (340). Itt sok szabály és szokásjog van, amihez tapasztalat és feszített koncentráció kell (mit dobunk ki, mit kezdünk a maradékkal, mennyire átláthatók a munkamenetek, mi van egyszerre a munkafelületen, mekkora a tisztaság, hogyan használjuk ki az időt, hogyan vonulunk le stb.)

A franciák meglepően alulteljesítettek a konyhai munkában: 40 ponttal maradtak le a legjobbaktól (így a magyaroktól is). Hiába lett saját kategóriában második helyezett a vegán tányérjuk és harmadik a húsételük, nem hogy nem kerültek dobogóra, hanem még a negyedik helyről is lecsúsztak.

A nyertes csapat

Az Egyesült Államok hosszú évek óta jelen van a lyoni döntőben, de csak 2015-ben sikerült először feljutnia a dobogóra, majd idén az első helyre. A mostani győztes versenyző, Mathew Peters Alain Ducasse-nál kezdte pályafutását, Thomas Kellernél folytatta a French Laundry-ban, majd a New York-i Per Se executive sous chef-je lett. A csapatkapitány Thomas Keller volt, a coach szerepét a tavalyelőtti ezüst érmes versenyző, Philip Tessier látta el.

Az amerikai felkészülést komoly privát finanszírozási háttér segítette – egy alapítvány, amely a háromcsillagos (francia konyhájáról híressé vált) amerikai Thomas Keller, az Amerikában befutott, lyoni születésű Daniel Boulud és Jérôme Bocuse összefogásával jött létre.