"Nagyjából illeszkedünk a világon tapasztalható trendbe" - mondta Tari Annamária. A pszichoterapeuta elmondta, amíg várt az előadásra, a várakozó diákoktól megkérdezte, tudják-e, hogy öt év múlva, az egyetemi éveik után mi lesz velük és az eltölti-e félelemmel őket. Mint mondta, a jelenlévők hetvenöt százaléka felemelte a kezét.

"Úgy hiszem, hogy ez nagyjából általánosítható, még akkor is, ha egy olyan Y-generációs ember van bárki környezetében, akinek a felszínen nagyon felhőtlen és szép karrierívű az élete, mert valójában, amiről beszélünk, az egy olyan inkább pszichés vagy érzelmi nehézségnek mondható állapot vagy helyzet. Ebben megnehezül a felnőtt életbe való kilépés, az a fajta saját lábra állás, ami érdekes módon - illetve pszichésen teljesen érthetően - a szülők generációjának, az X-generációnak még nem jelentett ekkora gondot" - hangsúlyozta Tari Annamária.

"Az Y-generációs kutatásokból lehet tudni, hogy a csoportos mentorálás nagyon jól működik, bár ennek van ugyan iskolai jellege, az tény" - mondta Tari Annamária. Azt tanácsolta, a fiatalok keressenek egy olyan felnőttet, akinek hisznek, akiben bíznak és akár öten-hatan is üljenek le beszélgetni, őszintén, a nehézségeket ténylegesen feltárva.

"A legjobb, ha ez offline történik, nem cseten és posztokban, mert ott mindenki elindul a szociális megfelelés irányába, jobbat mutat, mint, ami van"- mondta a pszichoterapeuta. "Ez az egyetlen módja annak, hogy olyan segítséget lehessen kapni, amit aztán az önértékelés fejlesztésében nagyon jól lehet hasznosítani" - mondta Tari Annamária. Hozzátette: "ez lehet, hogy elsőre nem jó érzés". "Ha valaki például azt gondolja magáról, hogy hiperjól kommunikál, ehhez képest két ember azt mondja neki, hogy nehéz kibogozni, hogy mit mond, az negatív információnak hat, de ha az ember képes elfogadni, hogy a tényleges és őszinte kritika nem bántás és agresszió, hanem hasznosítható információ, akkor nyert ügye van" - emelte ki a pszichoanalitikus.