A legújabb kutatások szerint az orrplasztikát választók több mint harmada szenved valamilyen formában a testképzavartól. Korábbi tanulmányok ezt az arányt mindössze 10 százalékra tették, a növekedés az utóbbi évek eredménye - magyarázza Kathó Jenő, az Oxygen Medical plasztikai sebésze.

A kérdéskörben egy belga felmérés keretében 226 pácienssel értékeltették a plasztikai beavatkozásukat. Az orrplasztikájukkal kapcsolatos kérdőívet töltettek ki velük, és kiderült, hogy azok között, akik szigorúan egészségügyi okokból végeztették el a műtétet, mindössze két százalék mutatott testképzavarra utaló jeleket.

Ezzel szemben azok között, akik csupán esztétikai okokból vetették magukat alá a beavatkozásnak, 43 százalék szenvedett a testképzavartól. Õk még akkor is elégedetlenek voltak a testükkel, az arcukkal, ha az orruk eredetileg is viszonylag normálisnak volt mondható. Vagyis a szakemberek nem találtak összefüggést a testképzavar és az orr alakja vagy mérete között, vagyis az esetek döntő többségében a tények helyett az alacsony önértékelés alakította a testképet.

A testképzavar komoly probléma

Maga a testképzavar (body dysmorphic disorder - BBD) a normálisnál nagyobb mértékű elégedetlenség a testtel, illetve azzal a képpel, amelyet a beteg önmagában kialakított a testéről. Az ilyen problémával küzdők hajlamosabbak plasztikai beavatkozásokat végeztetni, de sajnos gyakran még a kielégítő eredmény sem teszi őket boldoggá.

A pszichológusok szerint a páciensek leggyakrabban ezért fordulnak plasztikai sebészhez, mert elégedetlenek a testükkel. Mire idáig eljutnak, általában már a mindennapjaik fő problémájává válik a megjelenésük. A testképzavar odáig is fajulhat, hogy akadályozza a beteget a szociális kapcsolataiban vagy akár a munkavállalásában is.

Nem az a baj, amikor reggel belenézünk a tükörbe és találunk valamit magunkon, ami nem tetszik, hiszen ez valamennyiünkkel előfordul. Gond akkor van, ha ez a gondolat kiszorít minden mást a tudatból - éppen ezért az érintetteknek nehezükre esik a hétköznapjaikat gördülékenyen megélni.

Ezekben az esetekben hiba lehet felajánlani a műtétet, ugyanis ez nem szünteti meg a problémát. Hiszen bármilyen szép, esztétikus lesz is a páciens orra, ez szinte biztosan nem teszi őt elégedetté. A testképzavartól szenvedő betegek gyakran még a vizsgálatok alatt is csak magukat nézegetik a tükörben, nyilvánvalóan nem reális kép él bennük magukról, és e jelekre a szakembernek fel kell figyelnie. A legtöbb, amit tehetünk, hogy finoman elmondjuk a benyomásainkat és pszichológushoz, pszichiáterhez irányítjuk az illetőt - mondja a szakértő.

Kathó Jenő szerint ugyanakkor gyakori az olyan helyzet, amelyben valóban csak egy adott testrész - esetleg az orr - zavarja az illetőt, de még nem kóros mértékben. Ilyenkor egy jól sikerült, megfelelő körültekintéssel és ízléssel elvégzett műtét javíthat is az önértékelésen.

Fontos azonban a beavatkozás előtti megfelelő tájékoztatás és a lehetőségek pontos ismerete. Ha pedig a páciens irreális elvárások helyett a megjelenéshez legoptimálisabban passzoló képet szeretné megvalósítani, nagy rá az esély, hogy elégedetten távozhat.