A dongók kirepülése egyre kevésbé esik egybe a növények virágzási idejével - magyarázta a Torontói Egyetemen 17 évig folytatott kutatás vezetője, James Thomson a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint. Az eredmények a Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban jelentek meg.

A kutatók a Sziklás-hegység érintetlen hegyi rétjeit vizsgálták. A növények egy részét kézzel porozták be, hogy összehasonlítási alapként felmérjék a maximálisan megtermékenyíthető virágok arányát. Kimutatták, hogy a megtermékenyítési arány különösen tavasszal alacsony, amikor a dongókirálynő még téli szállásán tartózkodik, de már javában virágzanak a növények. A beporzást tehát a globális felmelegedés is akadályozza.

A németországi Würzburgi Egyetem méhkutatója, Hartmut Vierle kimerítő magyarázatot ad a jelenségre. A nyár egyre hirtelenebb váltja a telet, a rovarok azonban a meleg megérkeztével még nem képesek azonnal kirepülni, idő kell nekik, hogy a család kellő méretűre tudjon duzzadni. Több hétig tart, amíg az új generáció elkezdheti a nektár- és virágporgyűjtést.

Mindemellett a beporzó rovarok állományai is aggasztó mértékben csökkennek. A jelenség kiváltó okai sokfélék, a rovarirtók használata, az élősködő varroa atka, az egyhangú (monokultúrás) mezőgazdaság mind hozzájárulnak a szomorú tendenciához. Már ott tartunk, hogy a városi méhek sokszor egészségesebbek, mint vidéki társaik - az erkélyek, kertek, temetők növényeit ugyanis nem vegyszerezik, ugyanakkor gazdag táplálékkínálatot nyújtanak.