A tanulmány szerint egyértelmű, hogy az emberi tevékenység is nagyban hozzájárul a beluga, más néven fehér delfin (Delphinapterus leucas) vagy a tenger mélyén élő halak rosszindulatú daganatainak kialakulásához. Ezek az állatok érzékenyen jelzik a háborgatott természet változásait - írja az amerikai Denise McAloose és Alisa Newton.

A New York-i Állat- és Növényvédelmi Társaság kutatói azt állítják, hogy az utóbbi évtizedekben a vadon élő állatok figyelemmel kísérése riasztó távlatokat tár fel a fajokban jelentkező rák előfordulásáról.

A legveszélyeztetettebbek azok, amelyeket a kihalás fenyeget, mint például a tasmán ördög (Sarcophilus harrisii), egy húsevő erszényes, amelynek létszáma egy fertőző, az állat pofáját érintő daganattípus következtében az 1996-os 150 ezerhez képest 2008-ra a felére csökkent. Ez a rákfajta az esetek 65 százalékában továbbterjed a test többi részére, mindenekelőtt a tüdőre.

A tengeri teknősök között megemelkedett a bőrrák előfordulása, az oroszlánfókák körében pedig a nemi szervek daganatos megbetegedései szaporodtak el.

Az állatvilágot érintő, vírus okozta ráktípusok között van egy fertőző fajta, amely a környezethez köthető. Emberek között ez a fajta rák csak szervátültetéssel kerül át egyik emberről a másikra.

A kanadai Szent Lőrinc-folyó torkolatánál elszigetelten élő, megfigyelés alatt álló állatcsoportoknál - mint például a fehér delfineknél - könnyebben kimutatható a rák elterjedt volta; az utóbbi 17 évben ezen állatok körében a rák volt a második leggyakoribb halálok, és a holtan talált felnőtt állatok 27 százalékánál kimutatták a tumort - jegyzi meg a tanulmány.

A számok nagyon hasonlítanak az emberek körében regisztrált adatokra.

A patológusok szerint a rák emelkedett számban fordul elő az emberi tevékenység következtében vegyszerekkel súlyosan szennyezett környezetben.