A módszert az Egyesült Államokban fejlesztették ki. A vak gyerekek különböző csettegő hangokat adnak ki a nyelvükkel, majd "értelmezik" a visszhangot, és ennek alapján felfedezik a környezetüket.

Az állatvilágban nem ismeretlen a visszhang-lokátor, használják a denevérek, a delfinek és a bálnák is, hogy sötétben tájékozódjanak és vadásszanak. A denevérek képesek apró rovarok elkapására is a sötét barlangokban úgy, hogy magas frekvenciájú hangok rövid sorozatát adják ki, majd értelmezik a visszaverődő hanghullámokat.

Egyre több bizonyíték támasztja alá azt a feltételezést, hogy a vak emberek is képesek a hallásukra támaszkodva részletes képet kialakítani az agyukban a környezetükről,, fel tudják például mérni egy-egy tárgy méretét, sűrűségét és távolságát.

A módszert az Egyesült Államokban fejlesztették ki, és ennek segítségével a vakok megtanultak különbséget tenni az emberek, fák, és parkoló autók között. A tárgyak méretbeli különbsége a visszhang alapján állapítható meg; a kisebb dolgokról gyengébb hanghullám érkezik vissza. Aki elég tapasztalt, az már 30 méteres távolságról is képes megállapítani egy tárgy magasságát, sűrűségét és alakját.

A módszerrel most Glasgow-ban is megpróbálkoznak, ahol tíz - öt és 17 év közötti - gyereket tanítanak meg így "látni". Jó példával a módszer egyik úttörője, a most 41 éves Dan Kish
jár elől; a kaliforniai férfi olyan jól tudja érzékelni a visszhangot, hogy képes forgalmas utcán biciklizni, és csettentés alapján megállapítja, milyen gyümölcs lóg a fán. Õ és barátai a YouTube-ra is feltettek egy felvételt, amely bizonyítja különleges képeségeiket.