A fontos fölismerés egy sok évtizede folyó, hatalmas vizsgálat eredménye. Guatemalában, ahol a lakosság jelentős része éhezik, két faluban 1969 és 1977 között az összes gyerek születésétől kezdve minden nap kapott olyan táplálék-kiegészítőt, amelyben megfelelő kalóriatartalom mellett az optimális tápanyagok és vitaminok egyaránt benne voltak.

Két másik faluban is valamennyi gyerek kapott ugyanolyan külsejű táplálék-kiegészítőt, de abban csak kevés kalória volt és nem tartalmazta a létfontosságú fehérjéket. Ezeknek a falvaknak a teljes lakosságát orvosilag igen gondosan tanulmányozták, szükség szerint magas színvonalon gyógykezelték, csak az előbbi, táplálkozásban bevezetett különbséget tartották fenn.

A kutatók Dr. H.E. Freeman vezetésével már a hét évet meghaladó, táplálkozási beavatkozás után néhány esztendővel beszámoltak arról, hogy az igen tápláló és egészséges kiegészítőkkel kezelt kisgyerekek három- és hétéves koruk között lényegesen jobb gondolkodási teljesítményre voltak képesek, mint a szomszéd falvakban élő, gyengén táplált gyerekek.

A munkacsoport 1980-ban az amerikai közegészségügyi folyóirat, az American Journal of Public Health hasábjain fölhívta a figyelmet arra, hogy a lassan fejlődő országok szegény vidékein igen fontos volna olyan táplálkozást segítő programokat szervezni, amelyek főleg az éhező gyerekek életét és fejlődését javítaná.

A lányoknál mindegy

A vizsgálat újabb eredményeit a Lancet szerkesztőségi cikkben is tárgyalja, és foglalkozik azok hosszú távú társadalmi hatásaival. A kutatócsoport most már nem csak azt közli, hogyan alakult az iskoláskora azoknak a gyerekeknek, akik az alapvetően fontos táplálék-összetevőkkel gazdagított, megfelelő kalóriát tartalmazó ételt kapták, hanem megvizsgálta, hogyan alakult a fiatal felnőttkoruk is.

Csaknem másfél ezer fiatal ember adatait dolgozták fel. Megnézték, hogy ma milyen körülmények között élnek, mit dolgoznak, mennyit keresnek. Kiderült, hogy a hároméves korukig jól táplált fiúk azóta jobb munkát kaptak és átlagosan 46 százalékkal többet keresnek, mint azok, akik kiskorukban csak a gyenge kalóriájú, nem megfelelő tápanyag-összetevőket tartalmazó ételen növekedtek.

A lányok esetében ezt nem sikerült bizonyítani, és nem volt különbség a fiúk között sem, ha olyanokat vizsgáltak, akik három esztendős koruk után kezdték el enni a följavított kosztot. Az amerikai munkacsoport az értékelés során figyelembe vette az életkörülményeket és az iskolázottságot is.

"A mi vizsgálatunk az első, amely közvetlen összefüggést bizonyít a gyerekkori táplálkozás és a későbbi életben kifejtett munkateljesítmény között" - mondta a sajtótájékoztatón a cikk egyik szerzője, Dr. John Hoddinott. Azoknak a kormányoknak tehát, amelyek valóban igyekeznek a szegénységet enyhíteni, első tennivalóik közé kell tartozzon az iskoláskor előtti táplálkozás javítása.