A Lebensborn - "az élet forrása" - programot az SS irányította, a célja pedig az volt, hogy minél nagyobb számban elősegítse "fajilag kifogástalan" árja gyermekek születését.

A nácik különösen Norvégiában, Dániában és Hollandiába szorgalmazták, hogy a megszálló katonák gyermeket nemzzenek helyi anyáktól, mert áltudományos fajelméletük szerint ezeknek az országoknak a lakosai az "értékes északi germán fajhoz" tartoztak.

Az anyákat a terhesség alatt szanatóriumszerű otthonokban helyezték el, állandó egészségügyi felügyelet alatt, a lehető legjobb körülmények között. A megszületett gyermekek hasonló gondoskodásban és "alapos náci nevelésben" részesültek.

Himmler meg akarta állítani az "abortuszjárványt

Sokat közülük Németországban adoptáltak - és mint Volker Koop most megjelent könyvéből, az "Adj egy gyermeket a Führernek - a Lebensborn Szervezet" című műből kiderül, több ezret egyszerűen elraboltak az SS csoportjai.

Azokat a gyerekeket pedig, akiket Németországban a "fajszakértők" "alkalmatlannak minősítettek a németesítésre", egyszerűen meggyilkolták. "A Lebensborn program nem volt más, mint hogy ezekből a gyerekekből egészséges, életerős árja harcosokat neveljenek" - hangsúlyozta a német történész.

A programot Heinrich Himmler, az SS vezetője találta ki 1935-ben. A születési ráta alacsony volt Németországban, miközben a Szovjetunióban magas.

Himmler mindenáron meg akarta állítani az "abortuszjárványt" - évente 600 ezer művi terhesség megszakítás hajtottak végre az országban - és úgy gondolta, az a megoldás, ha anyaotthonokat hoznak létre, ahol az állam átvállalja a gyermekek gondozását. Összesen 11 ezer gyermek született a Lebensborn-otthonokban.

Gigantikus gyermekrablási gépezet

Koop szerint mítosz, hogy a program kizárólag arra irányult, hogy az SS-tagjai gyermekeket nemzzenek a megszállt országok fajilag "megfelelő" asszonyainak; "a valóságban a rendszer gigantikus gyermekrablási gépezetként is működött".

1942. július 25-én például Himmler parancsot adott arra, hogy gyerekeket küldjenek Szlovéniából a Birodalomba. A gyerekek apját agyonlőtték azzal a váddal, hogy részt vettek a partizánmozgalomban, anyjukat pedig koncentrációs táborba küldték.

A gyerekeket - akik között hatszáz 6-12 év közötti is volt - átadták a Lebensborn program munkatársainak. A gyerekek nevét tartalmazó listát Koop megtalálta az egyik szövetségi archívumban; George Rödel SS Hauptsturmführer mindegyikük neve mellett bejelölte: "a szülőket agyonlőtték".

Rödel elintézte, hogy azokat a gyerekeket, akiket elég árjának minősítettek, a náci párt, illetve az SS tisztségviselői örökbe fogadhassák. A dokumentum szerint például Hans von Mann, München náci vezetője két gyermeket adoptált.

Kiürítették az árvaházakat Lengyelországban

Sok gyermek sorsáról semmit nem tudni, de azokat közülük, akiket később "alkalmatlannak" minősítettek a németesítésre, valószínűleg koncentrációs táborba küldték, ahol életüket vesztették.

Koop szerint Lengyelország volt a Lebensborn-gyerekrablók egyik fő terepe; amint a nácik 1939 szeptemberében lerohanták az országot, az SS megkezdte az összes árvaház kiürítését.

"Különösen azokra a gyermekekre kell koncentrálnunk, akik alkalmasak a németesítésre" - írta Himmler egy titkos memorandumban, amelyet Koop egy müncheni archívumban fedezett fel.

Ugyancsak Himmler egy eddig szintén nem ismert beszédében, 1943 októberében, Bad Schachenben figyelmeztette az SS-tagjait: "kötelességük kiemelni ezeket a gyermekeket a környezetükből, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell rabolniuk őket".