A tettesnek 2020. január 23-án kellett volna megjelennie a bíróságon, ahol egy másik bűnügyben az "elmeállapota megfigyeléséről tartottak tárgyalást".

Mivel ezt a terhelt nem akarta megtenni, elhatározta, hogy megöli az őt kísérő rendőröket, majd megszökik. Ennek érdekében aznap felhívta a 112-es segélyhívószámot és valótlanul azt állította, hogy megsérült a válla, ezért rendőröket kért, hogy kórházba szállítsák, majd egy kést és nagyobb mennyiségű készpénzt vett magához.

Amikor a járőrök kiérkeztek a vádlott otthonához, egy mentő kórházba vitte őt. Onnan a vádlott szállításával megbízott rendőrpáros szolgálati gépjárművébe ültette a terheltet azért, hogy hazavigyék őt.

Vállsérülése miatt a vádlottat nem bilincselték meg.

A bírósági közlemény szerint útközben a férfi az ablaknak szorította a mellette ülő női sértettet, akit késével megszúrt. Amikor ezt a járművet vezető rendőr észlelte, üresbe tette a kocsit, hátrafordult, hogy lefogja a támadót. Az első próbálkozása után a terhelt kiszabadította a kezét és többször megvágta a férfi sértettet. Amikor a rendőrnek sikerült megfognia a vádlott csuklóját, a társa elővette szolgálati fegyverét, amelynek a csövére a vádlott ráfogott és megpróbálta megszerezni.

Ezt a sértetteknek sikerült megakadályozniuk, így a rendőrnő a fegyverével ki tudott szállni a kocsiból és fegyverét a vádlottra irányította. Ugyanígy tett a társa is, miután kivette a kést a terhelt kezéből, majd erősítést és mentőt hívott. Nem sokkal később kiérkezett két, a közelben tartózkodó rendőr, akiknek a segítségével - a vádlott hosszas ellenállását követően - végül sikerült megbilincselni a támadót.

Mindkét sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett,

ám az őket ért szúrások akár életveszélyes állapotot vagy a halálukat is előidézhették volna.

A törvényszék a vádirati tényállással részben egyetértve a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 17 év fegyházbüntetésre ítélte.

Indokolásában a bíróság kiemelte, hogy a vádlottnak nem személy szerint a sértettek, hanem a rendőrség, illetve a hatóság volt a célpontja. "Cselekménye során terrorista jellegű magatartást tanúsított, amelynek

célja a félelemkeltés és a sajtó figyelmének felhívása volt".

Továbbá a bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította az előre kiterveltséget és az emberölési szándékot, amely azonban befejezetlen maradt, a sértettek pedig enyhébb sérüléseket szenvedtek.

Ugyanakkor a bíró hangsúlyozta, hogy

aki rendőrre támad, az további súlyosbító körülmény,

ezért az átlagosnál szigorúbb büntetést kell kapnia, így a határozott idejű szabadságvesztés kiszabását tartotta méltányosnak és kellően szigorúnak. A döntés ellen az ügyész súlyosítás - életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása - miatt fellebbezett, míg a védelem enyhítés érdekében nyújtott be jogorvoslatot, így az ítélet nem jogerős.

A vádlott - élve jogával - nem vett részt az ítélethirdetésen.