A történészek szerint Pompejiben számos bordély volt, ám a legtöbb csak egyetlen szobából állt. Így már akkor is különlegességnek számított a tíz szobával rendelkező Lupanare.

A luxusbordélyban matraccal takart kőágyakon nyújtották szolgáltatásaikat az ókori örömlányok. Hogy pontosan milyen szolgáltatásokat, arról a freskók adtak tájékoztatást. Az egyik lány, Mirtisz szobája előtti freskó például azt adta a vendégek tudtára, hogy a hölgy orális szexre szakosodott.

A prostituáltak többsége görög vagy keleti nő volt, Luciana Iacobelli, a milánói Bicocca Egyetem szakértője szerint azonban nem mind volt rabszolga.

A történész szerint vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a római nők is gyakran látogatták a bordélyházakat, hogy igénybe vegyék férfi prostituáltak szolgáltatásait.

Pietro Giovanni Guzzo, Pompeji szuperintendánsa szerint az ókorban egyébként is egészen máshogy viszonyultak a szexhez, mint a későbbi évszázadokban, vagy manapság.

A vulkánkitörésben elpusztult Pompejiben a 18-19. században megkezdődött ásatások során számos olyan szobrot és tárgyat találtak, amelyek számára korhatáros részleget kellett nyitni a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban.

A szobrok között van például egy Pánt, az erdők, mezők, kecskepásztorok istenét, egy kecskével való közösülés közben ábrázoló szobor, illetve számos fallikus szimbólum, amelytől az ókori Rómában szerencsét és termékenységet reméltek.