Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a napokban arról írt a közösségi oldalán, hogy „fel kell vennünk a harcot a szifiliszjárvánnyal”. A tárcavezető egyebek mellett felidézte, hogy 2024-ben itthon fordult elő a második legnagyobb arányban az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országai közül veleszületett szifilisz.

Csak idén július 6-ig pedig 81 veleszületett megbetegedést igazoltak, amiből 18 méhen belüli és négy újszülött-haláleset történt.

A hivatalos adatok szerint Magyarországon 2024-ben a veleszületett szifiliszes esetek száma háromszorosára nőtt az előző évi esetszámhoz képest. A miniszter szerint a nemibeteg-gondozókat hosszú éveken át elhanyagolták. Jellemző az alulfinanszírozottság, a szakemberhiány, a hiányos képzés, szűrés, a széttöredezett betegutak. Hegedűs Zsolt ezért törvénymódosítást javasolt, hogy a betegséget időben fel lehessen ismerni és kezelni.

Az ügyben kapcsán a Heim Pál Gyermekkórház is közzétett egy hosszabb blogbejegyzést – szúrta ki a hazipatika.com.

„Az elmúlt egy évben jelentősen megnövekedett a szifiliszes betegeink száma. Kezdetben csak a várandósság alatt kezelt anyák csecsemőinek gondozásában érzékeltünk emelkedést, majd sorra jöttek azok a szifiliszes csecsemők és kisdedek, akiknek az édesanyjáról a következő várandóssága alatti kötelező szűrés során derült ki a fertőzöttség. Ezekben az esetekben a gyermek diagnózisát a születendő testvérnek »köszönhettük«. A legnehezebb esetek azok, amikor egy feltehetőleg nem veleszületett esettel állunk szemben egy óvodáskorú páciensnél, ez lelkileg is megvisel bennünket. A szifiliszes gyermekek és serdülők között gyakran találkozunk gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő fiatalokkal. Sok gyermek nehéz szociális és családi körülményekből kerül a kórházba, a nem veleszületett szifiliszes gyermekek közül a legfiatalabb kétéves volt!” – nyilatkozta Dr. Visy Beáta PhD., a Nyerges Gábor Infektológiai Osztály osztályvezető főorvosa.

Mint olvasható, olyan gyakran találkoznak a gyermekkori szifiliszes esetekkel, hogy

külön gyermek-nemibeteg ambulanciát kellett létrehozni a kórházban.

Hangsúlyozták, hogy „a legfontosabb különbség a felnőttkori és a gyermekkori szexuális úton terjedő fertőzések között az, hogy amíg a felnőttek esetében a legtöbbször elegendő az egészségügyi ellátás, addig a gyermekkori nemi betegség egyszerre orvosi és gyermekvédelmi feladat. A gyermekeknél nemcsak az a kérdés, hogy milyen fertőzésről van szó, hanem az is, hogy hogyan szerezhette a gyermek a fertőzést, biztonságban van-e és szükséges-e gyermekvédelmi beavatkozás. A kezelés mellett az orvosnak mindig mérlegelnie kell, hogy gyermeknek veleszületett fertőzése van-e, vagy a fertőzés a bántalmazás, netalán kizsákmányolás következménye.”