Bár az átlagos napi vízfogyasztás alapján Magyarországon a lakosság tudatos vízfelhasználónak minősül, a gyakorlatban jelen van a pazarló vízhasználat is.

Hőhullámok idején több mint 50 százalékkal, 150 liter fölé nőhet egy emberre vetítve a napi vízfogyasztás,

ezért ezekben az időszakokban szükség van a takarékos vízfogyasztási megoldások alkalmazására – közölte a Magyar Hidrológiai Társaság.

Kugler Gyula, a társaság alelnöke ismertette,

• az egész Földön a napi átlagos vízfogyasztás egy emberre vetítve 170 liter,
• az európai uniós átlag 120 liter,
• az unióban Olaszország a csúcstartó napi átlagos 240 literrel,
• a magyarok átlagosan 100 liter vizet használnak fel naponta.

A téli és a nyári felhasználás közötti különbözet a települések jellegétől függ. Üdülőterületeken a két időszak közti arány akár négyszeres, ötszörös is lehet, míg az egyéb településeken a nyári vízigények jellemzően 20-50 százalékkal haladják meg az átlagos értéket.

Hőhullámok idején a napi átlagos vízfogyasztás, az átlagos érték 50 százalékkal is emelkedhet, ezért is fontos, hogy nagy melegben tudatos vízfelhasználóként a lakosság takarékoskodjon a vízzel. Ennek eszközei közé tartoznak a víztakarékos csaptelepek és a csapadékvíz összegyűjtése is.

Azt is hangsúlyozta, hogy a csapvíz értéke nem mindenki előtt ismert vagy fontos, és példaként említette, hogy

a napi 100 liter ivóvíznek a lakásba történő biztosításáért (akár a 10. emeletre is), átlagosan 40 forintot kell fizetni személyenként, naponta.

Éppen ezért a víz, a csapvíz értékét és megbecsülését társadalmi szinten kell képviselni, tudatosítani – tette hozzá.

A társaság arra hívta fel a figyelmet, ha hőségriadók alkalmával az emberek nem csapvízzel locsolnák a telkünkön lévő szilárd burkolatokat, ha nem mosnának autót, ha a növényeik öntözésénél a tömlős locsolás helyett kiépítenék a csepegtető öntözést, a kerti medencék folyamatos feltöltése-ürítése helyett pedig vízforgató berendezést használnának, talán sehol sem kellene vízkorlátozást elrendelni vagy vízhiánnyal járó időszakokat átélni.

A több mint 100 éves múlttal rendelkező, köhasznú társadalmi szervezet alelnöke a víztakarékos megoldásosok között említette még

a szürkevíz (mosásból, fürdésből származó víz) újrafelhasználását is, azonban megjegyezte, hogy ez Magyarországon még nem jellemző.

Ennek létjogosultsága az új építésű ingatlanoknál, családiházaknál vagy az egyedi beépítésű, „tanya jellegű” területeken lehet.

Felmérések szerint a mosásból, fürdésből származó víz újrafelhasználása globálisan egyre elterjedtebb a vízhiány csökkentésére. A szürkevíz hasznosításában élen jár például Ausztrália és az Egyesült Államok, azon belül Kalifornia, ahol a háztartási szürkevíz kerti locsolásra és öblítésre való használata államilag támogatott. Japánban népszerűek a kézmosóval egybeépített WC-tartályok, amelyek a kézmosásnál használt vizet (szürkevíz) közvetlenül a WC öblítésére hasznosítják. Izraelben pedig a szürkevizet városi zöldterületek öntözésére és ipari célokra is bevezetik.

Magyarországon a szürkevízrendszerek elterjedtsége még gyerekcipőben jár, ám a növekvő aszályok és a vízkészlet védelme miatt a figyelem egyre inkább a fenntartható vízgazdálkodás felé fordul.

Bár létezik európai-magyar szabvány a tisztított szürkevíz hasznosító rendszerekre, a szigorú közegészségügyi és engedélyezési szabályok miatt a lakosság körében ritkán épülnek ki.

A hazai gyakorlatban leginkább a családi házaknál alkalmazott, egyszerűbb kerti locsolórendszerek formájában jelenik meg, de az új építésű, modern és környezettudatos (passzív- és öko-) házaknál már megjelentek a beépített szürkevíz-szűrő és -gyűjtő gépezetek. A magyarországi ivóvíz- és csatornadíjak jelenlegi struktúrája és a vezetékes víz magas minősége miatt a megtérülési időszak hosszú, ami szintén lassítja a lakossági beruházások tömeges elterjedését.