Az orosz energetikai vállalatokat célzó amerikai szankciók a közép-európai régióban is igen komoly változásokat indítottak el.

Az egyik fontos kérdés az lehet, ki szerzi meg a szerbiai Lukoil-érdekeltségeket, hisz ugyanezt a kérdést Romániában és Bulgáriában már megelőzték azzal, hogy rövid idő alatt sikerült állami felügyelet alá vonni a Lukoil-eszközöket.

„Szerbiában úgy tűnik, hogy megállt a folyamat, és nem nagyon találtak olyan állami szereplőt, aki ezt át tudná venni, így került előtérbe a Mol neve, amely felvásárlója lehet a Lukoil hálózatának” – vázolta az InfoRádió megkeresésére Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.

A bolgár eset

No de mi történt Bulgáriában? November 7-én egy igen gyors szavazást követően elfogadott a bolgár parlament egy törvényt, amely különleges kormánybiztos irányítása alá helyezi a Lukoil Neftohin Burgasz működtetését és értékesítését, és a parlament a 2026-os költségvetést is már úgy módosította, hogy az állam a Bolgár Fejlesztési Bankon keresztül képes legyen a Lukoil eszközei felvásárlására, a tranzakcióhoz pedig egy 2 milliárd eurós állami garanciát is biztosítottak, ami teljes állami felügyeletet jelent, de még akár hasznot is húzhat a folyamatból Bulgária.

Az viszont az elemző szerint sem világos, mire készülhet az államosításra válaszul Moszkva, de egyelőre nincsenek „felhők az égen”, mindenesetre a bolgár lépés nagyon gyors, jó és hatékony volt, hiszen az országon belül maradt a vállalat, és az ország energia- és az üzemanyag-ellátása is biztosított lesz.

Szerbia

Szerbia esetében orosz üzletrész-felvásárlásról van szó, a Gazpromnyeft és a Gazprom részvényeit lenne lehetőség megvásárolni, akár a Molnak, akár más piaci szereplőnek;

• a Gazpromnyeftnek 2025-ben 42,73 százaléka volt a részvényeknél,
• a Gazpromnak pedig 17,37 százaléka,
• emellett a szerb államnak is volt egy 28,87 százalékos részesedése,

ezeket tudná a Mol megszerezni elméletileg, ám a tényleges joggyakorlás, ellenőrzés az orosz eredetű tulajdonosoknál van még most is.

A szerb cégnek az elemző szerint jó finomítója, jó hálózata van, jó termékpalettát jelent, és jó feldolgozási képességet is jelent. Részletekbe menően Szigethy-Ambrus Nikoletta elmondta, a Nis üzemelteti az egyetlen kőolaj-finomítót Szerbiában Pancsevón, és ennek a finomítónak a napi kapacitása is elég jelentős, 96 ezer hordót ér el, tehát a szerb üzemanyag-ellátás 80 százalékát is képes fedezni

„Ez a finomító nagyon jól felszerelt technológiailag, tehát ha a Mol ehhez hozzájut, akkor nem csak egy diverzifikált, rugalmas finomítóportfóliót tud létrehozni, amelyben tudja csökkenteni a régió ellátási kockázatait is, de egy nagyon jó üzemet is kap ahhoz, hogy akár a teljes régióban tovább terjeszkedhessen, és az energiafolyosókban felmerülő egyes bizonytalanságokat is át tudja hidalni” – mutatott rá az elemző.

És alapanyag is volna a finomítókba, hiszen a szerb vállalat kutatás-kitermelési és finomítói-kiskereskedelmi erőforrásokkal is rendelkezik, így a távolabbi üzemanyagláncba is be tudna kapcsolódni a vevő, és a montenegrói, szlovéniai piachoz is hozzáférése lenne.

Hogy a szerbiai finomító mekkora más környékbeliekhez képest, az az elemző szerint igazából nem a legfontosabb kérdés, hiszen az ellátási és működési területen belüli képesség számít:

• a 96 ezer hordós napi teljesítmény, amivel
• az üzemanyag-ellátást 80 százalékban fedezik.

„Ezért aztán különösen nagy a jelentősége annak, hogy ha ezt valaki átveszi, akkor megfelelő módon tudja majd működtetni. Ehhez a Mol nagyszerű szereplő lenne” – jelentette ki Szigethy-Ambrus Nikoletta.

Az árral kapcsolatban viszont nagy a találgatás, hiába van részvénytársaságról szó, amelynek nyilvánosak a könyvei. A versenytársakat sem ismerni mind, ám a Mol esélyeit növeli, hogy a környék országaiban már több ízben sikeresen terjeszkedett, meghatározó céggé nőtt az évek során.