Ékszerlopás történt vasárnap reggel a párizsi Louvre múzeumban, a tolvajok elmenekültek. A kiállított tárgyakat a francia koronaékszereket tartalmazó úgynevezett napóleoni gyűjteményből lopták el, köztük Eugénia, az utolsó francia császárné diadémját és két nyakláncot. Egy kilencedik tárgyat, Eugénia császárné, III. Napóleon császár (1852–1870) feleségének koronáját a tolvajok menekülésük során hátrahagyták.

„Laikusként egyszerűnek tűnik, de ez egy nagyon jól megszervezett akció volt. Elképesztő biztonsági megoldásokkal őrzik ezeket a helyeket, ezért gyakran a felújításokat használják ki az elkövetők. Most is ez történt” – mondta az InfoRádióban Katona Szandra igazságyügyi műtárgyszakértő, galériatulajdonos. Felidézte: a Louvre-ból már többször tulajdonítottak el műkincseket. A leghíresebb eset 1911-ben volt, amikor a Mona Lisát lopták el, de a festmény két év után meglett és visszakerült a helyére.

Nagy kérdés, hogy a most eltulajdonított, nagy jelentőségű ékszerek – köztük Napóleon mostohalányának, Hortenzia holland királynénak a zafír nyaklánca, vagy Mária Lujza francia császárné smaragd nyaklánca – sorsa mi lehet, ha nem találják meg őket, hiszen az ékszereket világszerte keresni, körözni fogják.

Katona Szandra szerint a műkincseket ellophatták megrendelésre is, hiszen vannak, akik hajlandók akár nem legális úton is megszerezni egy műtárgyat, de persze azért a legtöbb műgyűjtőről elmondható, hogy aukciókon, legális úton vásárol. Viszont egyes tárgyak birtoklása nem pénzkérdés, inkább az eszmei érték számít, vagyis a birtoklási vágy vezérelhet egy ilyen gyűjtőt. A múzeumi tárgyakat sosem fogják eladni, vagyis hiába van kétszer annyi pénze az illetőnek, mint amennyit az ékszer ér, akkor sem lesz soha az övé – ez hajthatja, hogy az adott tárgyakat ellopassa.

Ekkor van a legnehezebb helyzetben a rendőrség, mert ezek általában bekerülnek magántulajdonú páncéltermekbe, szobákba, ahonnan soha nem kerülnek újra elő. „Valaki birtokába kerül, aki ezen nem kereskedni akar, egyszerűen csak az a tudat kell neki, hogy ez a tárgy az övé” – mondta a galériatulajdonos, és megemlített egy szintén a Louvre-ban megtörtént esetet: 1922-ben a Rothschild család adományozott egy ezüsttel-arannyal díszített sisakot és páncélinget, amit 1983-ban elloptak a múzeumból, majd 40 évvel később az örökös, aki megörökölt egy hagyatékot – és akinek fogalma nem volt, hogy a rokona hogyan jutott hozzá ehhez a műtárgyhoz –, kihívott egy műtárgyszakértőt, akinek feltűnt, hogy ez egy különleges darab, nyomozni kezdett és akkor jött rá, hogy a sisak és a páncéling a Louvre-ból hiányzik. Így kerültek vissza négy évtized után a múzeumba. Katona Szandra szerint legfeljebb így kerülhetnek elő a most eltánt műkincsek is.

A másik lehetőség igazságyügyi műtárgyszakértő szerint az, ha egy bűnszervezet gazdasági céllal szervezte ezt a lopást, és akkor az ékszerek kikerülnek a feketepiacra. Ekkor szétszedik, kiszedik belőle az ékköveket, újra feldolgozzák, sok új ékszer készül majd belőle.

„Valószínűleg annyira szétdarabolódik ez a tárgy, hogy talán már soha nem lesz összeállítható. Tudjuk azt, hogy az aranygyűrűt is, ha megörököljük a nagymamától, de nem tetszik a fazon, bevisszük az ékszerészhez, beolvasztja és készít belőle egy újat. Itt is lényegében ugyanez történik" – mondta Katona Szandra.

Ilyen esetben az ékkövek sem fognak megmaradni a jelen formájukban, hiszen egy nagyméretű smaragdtárgy felbukkanása a piacon gyanús lenne, viszont az újracsiszolásával picit kisebb lesz, de még úgy is óriási érték. „Az ellopott műkincsekben rengeteg drágakő van, amelyekből nagyon sok és nagyon impozáns ékszer készülhet, az eredete pedig ilyen esetben sosem derül ki” – mondta a szakértő.