A magyar kulturális élet meghatározó alakját, a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) korábbi rektorát az intézmény saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte MTE vasárnap az MTI-vel.

Szakály György 1955. december 15-én született Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődje, az Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a világszerte elismert leningrádi Vaganova Balettakadémiára. Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt.

1983-ban az évad legjobb táncosa lett, 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistája, illetve első szólistája volt.

Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített Róna Viktor koreográfiájával.

Szerepei

Szakály Györgyöt aktív táncosként a közönség többek között láthatta a nagy klasszikus balettek hercegeként (Giselle, Diótörő, Hattyúk tava), akárcsak a Maurice Béjart koreográfiájával készült Négy utolsó dal Férfijaként vagy a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Andrew Lloyd Webber-darab több szerepében.

Koreográfusként is számos előadás fűződik a nevéhez: A faun halála, a West Side Story, A dzsungel könyve, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, az Emil és a detektívek és A három testőr.

Aktív táncművészi pályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki és három évig vezette az együttest.

Mint tanár

2003-tól klasszikus balettet oktatott a Magyar Táncművészeti Egyetemen, 2008-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézetet irányította, két év múlva pedig képzési rektorhelyettesnek nevezték ki. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben elvállalta a rektori felkérést. Vezetői pályázatában legfontosabb feladatául a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberképzés világszínvonalra emelését tűzte ki, amelyért az intézmény kollektívájával magas szinten dolgozott.

Szakály György egyik fő célja volt, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan a táncművészképzés is egyetemi szinten történjen. A Magyar Táncművészeti Főiskola egyetemmé válása - amely meg is valósult 2018-ban - nagy mértékben az ő munkájának köszönhető.

A táncoktatás és intézményvezetés mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben. 2008-tól a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnöke, 2012-2014 között az öt művészeti felsőoktatási intézmény közös egyesületének, a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki tisztét töltötte be.

Művészi munkája elismeréseként 1985-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1988-ban érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat, 2000-ben kiváló művészi címet vehetett át. 2003-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

2014-től volt a Magyar Állami Operaház örökös tagja és Mesterművésze