Az intézmény közkapcsolati igazgatóságának közleménye szerint június utolsó hetében újabb, az előzőnél jelentősebb hullám vonult le a folyón, a korábban mért – a sóterhelésre jellemző – vezetőképességi értékek kétszeresével, ami elérte, illetve enyhén meghaladta a határértéket. Ezt követően napokig magas szinten, 900 és 1000 µS/cm között stabilizálódott a vezetőképesség, és csak a legújabb adatok alapján indult csökkenésnek.

A június közepén levonuló első hullám csúcsán a vezetőképesség értéke valamivel 500 µS/cm felett alakult, ami jóval alatta maradt a folyóra vonatkozó 900 µS/cm-es határértéknek. Június utolsó héten azonban a korábban mért vezetőképesség-értékek kétszeresét mérték a szegedi kutatók, ami elérte, illetve enyhén meghaladta a határértéket. Az újabb sóhullám, illetve a magas szinten lévő értékek arra utalnak, amit a Parajdról érkező hírek is alátámasztanak, hogy

a Korond-patak elterelése még nem oldódott meg, így egyelőre folyamatos az utánpótlás.

A jelenlegi értékek hosszabb távú fennmaradása azt jelenti, hogy az érzékenyebb, elsősorban gerinctelen élőlényekre, például a kérészekre már negatív hatással lehet a hosszan tartó sóterhelés. Ezért az SZTE kutatói a marosi iszap sótartalmát is vizsgálják.

A közlemény idézte Sipos Györgyöt, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetőjét, aki hangsúlyozta, az elkövetkező időszak szempontjából kulcsfontosságú, hogy a rendeződik-e a helyzet Parajdon, ugyanis a folyó vízhozama a víztározókból kieresztett víz hígító hatása ellenére csökkent a napokban. A nyár közepéhez közeledve egyre kevesebb a természetes lefolyásból adódó vízhozam, és kérdés, hogy a vízgyűjtőn lévő tározókból mennyi vizet tudnak majd felhasználni a továbbiakban a hígításra. Amennyiben csökken a vízhozam, az a sókoncentráció további növekedéséhez vezethet.

Barta Károly, a laboratórium vezetője úgy fogalmazott, jelenleg a víz természetes szint feletti sótartalma annak felel meg, mintha egy liter vízbe egy csipetnyi, azaz nagyjából fél grammnyi asztali sót szórnának. Ez elsőre nem tűnik soknak, de a folyó 50-60 m3/s vízhozamánál ez azt jelenti, hogy másodpercenként 25 kiló a sószállítás mértéke, napi szinten pedig több mint 2000 tonna többlet só halad át egy-egy szelvényen a magyarországi szakaszon.

A Tisza szegedi szakaszán szerencsére jelentősen tovább hígul a sós víz. A Bertalan-hídnál, a Maros felőli oldalon még számottevően magasabb a vezetőképesség, mint a másik oldalon, a Boszorkány-szigetnél azonban már mindkét oldalon hasonló, a marosi értékek felét elérő koncentrációk jellemzők – áll a közleményben.