Becslések szerint Magyarországon minden tizedik felnőtt alkoholfüggő és mintegy félmillió gyermek él olyan családban, ahol a szülő szenvedélybeteg. A többi között erről szól a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy héten át tartó konferenciasorozata, amely az EGY7, az erőt adó Máltai konferencia nevet kapta.

Frankó András a szenvedélybeteg felnőttek szülői szereppel kapcsolatos küzdelmeiről, a gyermekükhöz való kapcsolódás nehézségeiről tartott előadást a rendezvényen. A családterapeuta az InfoRádióban elmondta: az alkoholizmuson kívül számos más szenvedélybetegség ütheti fel a fejét a családoknál, így például a drog- és gyógyszerfüggőség, a játékszenvedély, a túlzásba vitt internethasználat vagy vásárlás. A társadalmilag legkevésbé jól kezelt problémának az alkoholfüggőséget nevezte, és szerinte még szomorúbb képet fest, hogy ennek általában a gyermekek a legfőbb elszenvedői.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője hozzátette: egyes becslések szerint minimum 400 ezerre tehető azon magyar kiskorúak száma, akik olyan családban nőnek fel, ahol valamelyik szülőnek súlyos alkoholproblémái vannak, és ebben nincsenek benne azok a fiatalok, akik már betöltötték a 18. életévüket. Figyelmeztetett, hogy

ha a felnőtté válás küszöbén álló fiatalok nem kapnak időben segítséget, akkor nem lehet kizárni, hogy a szüleiktől vett minta alapján ők is függővé válnak.

Frankó András szerint nemcsak mentálisan, hanem egészségileg is súlyosan sérülhetnek azok a gyerekek, akiket szenvedélybeteg szülők nevelnek. Mint fogalmazott, rengeteg negatív élménnyel együtt járó helyzet adódhat az ilyen családokban, aminek a fejlődés későbbi szakaszában is lehetnek kedvezőtlen, káros hatásai. Ilyen rossz élmény vagy helyzet lehet például a bántalmazás, az elhanyagolás, a szülők elválása, a szenvedély- vagy pszichiátriai betegségek, melyeknek akár súlyosabb következményei is lehetnek, ha az adott személy szembekerül a törvénnyel vagy kriminális cselekményt követ el.

Ha valakinek a gyermekkorában komoly mentális problémai voltak, az később kihathat a társas kapcsolataira is.

Egyesek zárkózottá válnak, nehezen találják meg a biztonságot és a reményt, ezért Frankó András szerint rendkívül alacsony az önbecsülésük, és „nagyon nehezen vagy egyáltalán nem hisznek abban, hogy képesek lehetnek jól működni az életben”. Az érintettek közül nagyon sokan félnek attól, hogy beleesnek ugyanabba a hibába, mint a szüleik, és maguk is valamilyen szenvedélybetegség áldozatává válnak. A családterapeuta szerint ezekről a problémákról, félelmekről nyíltan kellene beszélni, mert sok esetben nem kapják meg a szükséges segítséget az érintettek. Legtöbbször ugyanis akkor alakul ki depressziós állapot, ha nincs a fiatal közvetlen környezetében egy olyan megbízható személy, akinek el tudja mondani őszintén a problémáit.

Frankó András hangsúlyozta: nem kell szakképzettség ahhoz, hogy az ilyen sorsú gyerekeknek segítsünk, elég, ha észrevesszük a gondjaikat, és valamilyen módon megpróbálunk biztonságot teremteni számukra. „Ehhez nem kell pszichológusnak lenni. Ezt megteheti egy pedagógus, a portás bácsi vagy egy távolabbi rokon is, aki nem néz félre, hanem figyel, és igyekszik támogatólag fellépni” – magyarázta a szakember.

Sokan elveszítik a gyermekkorukat az önhibáztatás és az óriási terhek miatt

A családterapeuta úgy véli, az a legfontosabb, hogy megértessék ezekkel a gyerekekkel, hogy ők nem tehetnek azokról a rossz dolgokról, amelyek a családjukban történtek, ugyanis ezeket a sajnálatos eseményeket nem ők okozták, és a legtöbbször nem is tudnak változtatni a kialakult helyzeten, mert nincs erre lehetőségük vagy megfelelő eszközük.

Frankó András elmondása szerint sok érintett gyermek azt gondolja, ő váltotta ki az édesanyjából vagy az édesapjából azt a viselkedési formát, amely az említett károkat okozza. Ilyenkor magukat hibáztatják, ostorozzák magukat, hogy miért nem tanultak vagy viselkedtek jobban, miért nem fogadtak szót a szüleiknek. A kiskorúak sok esetben magukra veszik a kialakult helyzetek, veszekedések, szenvedélybetegségek terhét.

„Egyesek ilyenkor jó magaviselettel próbálják kompenzálni a családon belüli feszültségeket, mások viszont ennek ellentéteként deviánssá válnak, rosszcsontok lesznek. Vannak olyan gyerekek is, akik teljesen magukba fordulnak, a háttérbe húzódnak, hogy csak velük ne legyen gond, míg megint mások elbohóckodják a dolgokat, és humorral próbálják meg oldani a rossz hangulatot. Azt gondolják, az ő feladatuk a helyzet megoldása, miközben tulajdonképpen elveszítik a gyermekkorukat” – összegzett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője.