A végkielégítést figyelembe kell venni a nyugdíj megállapításánál, mert a járulékalapot képező jövedelmek közé tartozik – áll a NyugdíjGuru hírlevelében. A szolgálati idő számítása szempontjából már más a helyzet, mert a 2000. január 1-jétől hatályos társadalombiztosítási jogszabályok szerint az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítés nem számítható bele a biztosítási időbe.

Ha valaki azonban 1998. január 1. és 1999. december 31. között kapott végkielégítést, akkor azzal lehet szolgálati időt is szerezni. Ebben az esetben a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbik meg, ahány havi átlagkeresetének a végkielégítése megfelelt – de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal. Az így szerzett biztosítási idő a nők kedvezményes nyugdíjába is beleszámítható.

A végkielégítés mértéke a munka törvénykönyve szerint alapesetben legfeljebb 9 hónap lehet. A munkavállalót akkor illeti meg végkielégítés, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása miatt szűnik meg. Maximális értéke legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj összege. Ez az összeg háromhavi távolléti díjjal emelkedhet, ha a munkaviszony a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül (azaz a védett korban) szűnik meg.