A magyarnemzet.hu idézi a miniszterelnököt, aki legújabb videójában még azt is hozzátette: „Majd meglátjuk, melyik fut be, a kutatások szerint talán a Párduc." A portál szerint Orbán Viktor bejelentése egy találgatásnak vetett véget, amely a KF41 Lynxet, azaz a Hiúz gyalogsági harcjárműveket gyártó zalaegerszegi Rheinmetall-gyár múlt heti átadása után kelt lábra. A német–magyar vegyesvállalat ünnepélyes gyárindító eseményén látható volt a KF51 Panther, vagyis Párduc új, még tervezés alatt álló harckocsi.

Amint arról már az Infostart korábban beszámolt, jelenleg három harckocsi fejlesztése folyik a NATO-ban. Mindhárom programot az inspirálta, hogy néhány éve Oroszországban megjelent a T-14 Armata elnevezésű páncélos, amely új fejezetet nyitott a harckocsik történetében. Az orosz mérnökök számos forradalmi megoldással álltak elő.

Bei der Messe ARMY 2023 bei Moskau läuft ein freier T-14 Armata herum. Was sagen die Experten zum Fahr- und Schießverhalten? pic.twitter.com/PWx6sD7t6i

— SPARTANAT (@spartan_at) August 18, 2023

Az egyik legfeltűnőbb ezek közül az, hogy a T-14-es személyzete a harckocsitestben elöl, egy erősen páncélozott kapszulában ül. Bal oldalon a vezető, középen a fegyverzet kezelője, mellette pedig a parancsnok foglal helyet. A tank tornyában csak a fegyvereket és a különböző, igen fejlett érzékelőket helyezték el. Ezzel a megoldással jócskán megnőtt a harckocsizó katonák védettsége. Mivel az ágyút is automata berendezés tölti, a legénység a korábbi orosz tankokhoz hasonlóan, csak három tagú.

Mivel a nyugati harckocsitervezők is ezt a megoldást tekintik a jövő útjának, az Egyesült Államokban, a General Dynamics Land Systems dolgozik az AbramsX fantázia nevű páncéloson. Ez a jól bevált M1-es tankra épít, de a kezelők már itt is a páncélos elejében kapott helyet és a torony teljesen önműködő. Az ágyú egyelőre még ugyanaz, mint amit a régi M1-es is használ. (Ez egyébként szinte azonos a Leopardok lövegeivel, mivel az amerikaiak megvették a Rheinmetall fegyverének licencét.) Viszont a harckocsi erőforrása már nem gázturbina lesz, hanem visszatérnek a dízelmotorhoz.

A másik két harckocsiprogram Európában folyik. Az egyik a Leopardokat is gyártó, német KMW és a francia NEXTER együttműködésében készülő, EMBT (European Main Battle Tank, vagyis európai alapharckocsi) elnevezésű harcjármű. Ez lényegében a Leopard 2 alvázának és a francia AMX 56 Leclerc tank tornyának az összeházasításából született. Nagy előnye, hogy mindkét alkotórész már jól bevált rendszerekből áll. A mérnökök azonban növelni akarják a harckocsi tűzerejét és egy brutális, 140 milliméteres ágyút szánnak az új tank tornyába. Ez kétségtelenül elsöprő erejű fegyver, de egyik nagy hátránya, hogy tüzeléskor olyan hatalmas hang- és lökéshullámokat kelt, amelyek maradandó károsodást okozhatnak az ágyúcső közelében tartózkodóknál. Így akár a saját gyalogságát is veszélyeztetheti.

A Rheinmetall új tankja, a KF51 Panther ugyancsak a Leopard 2-re alapoz. Az eddigi információk szerint ez is a korábbi tank alvázára épül, bár vannak olyan hírek, melyek szerint a gyártó egy teljesen új harckocsitestben gondolkodik. A torony azonban mindenképpen vadonatúj fejlesztés, az ágyúval együtt. Mivel ennek űrméretét a korábbi 120 milliméterről 130 milliméterre növelték, a lőszere már olyan súlyú, hogy azt emberi erővel képtelenség lenne betölteni. Ezért a löveget egy automata fogja kiszolgálni.

Bár mindössze 10 milliméterrel nőtt az átmérő, az új lőszer majdnem kétszer olyan nagy, mint a régi. Ezért ebből csak húsz darab fér el a toronyban, de talán még ezt a mennyiséget is csökkenteni kell, mivel az ágyú mellett drónokat és páncéltörő rakétákat is kap az új harcjármű. Mindenesetre a 130 milliméteres ágyú messze felülmúlja az összes jelenleg hadrendben lévő harckocsifegyvert, és lehetővé teszi, hogy a Párduc bőven az ellenség lőtávolán kívülről mérjen pusztító csapásokat.

A személyzet a KF51-nél is erősen védetten, a harckocsitestben foglal helyett. Mivel a lőszert a toronyban helyezik el, felszabadult a páncéltest bal elejében lévő tároló. Ide még egy munkahelyet szándékoznak kialakítani, amit vagy a harckocsikötelék parancsnoka, vagy egy rendszerkezelő használhatna. Utóbbi feladata a drónok irányítása, és a robotoktól érkező felderítési adatok értékelése, illetve továbbítása lenne.

Az, hogy Magyarország is beszáll a tank fejlesztésébe, többszörösen is előnyös döntés. Egyrészt olyan technológiákhoz juthat hozzá a hazai ipar, amelyek abszolút a világ élvonalába tartoznak. Másrészt a fejlesztés során érvényesíteni lehet a saját, nemzeti igényeinket is. Az együttműködés persze a német cégnek is előnyös, mivel így olcsóbb lehet a fejlesztés, másrészt a Rheinmetall deklarált célja, hogy olyan országokat vonjon be, amelyek rendszeresíteni is akarják majd az új tankot. Vagyis jó előre biztosíthatja az eladásait. Pillanatnyilag a három NATO-fejlesztés közül a KF51 az egyetlen, amelyre már van vevő.

Úgy hírlik, volt némi vita az új páncélos névválasztásakor. A német tankokat hagyományosan nagymacskákról nevezik el, ám az összes szóba jöhető ragadozó már foglalt volt. A tigris, a bengáli (király) tigris és a párduc a második világháborúban vált hírhedtté, ezért ezeket kerülni akarták. Maradt az oroszlán, viszont a Rheinmetall igazgatója ezzel nem értett egyet. Szerinte az oroszlán lusta és lomha állat, márpedig a cég legújabb páncélosa egy igazán dinamikus harceszköz lesz. Ezért leporolták a párduc nevet, és ezt adták az új tanknak.

A jelenleg párhuzamosan futó fejlesztések közül az lesz a nyerő, amelyik tank ágyúját új szabványnak fogadja majd el a NATO. A nagy kérdés tehát, hogy marad-e a mostani, 120 milliméteres, vagy a szövetség átvált a 130-asra, esetleg a rettenetes erejű 140-esre. A döntő szót nyilván a legnagyobb üzemeltető, az Egyesült Államok hadserege fogja kimondani, bár az európai hadiipar egyre erősödő érdekérvényesítő képessége sem elhanyagolható. A mi szempontunkból a 130 milliméteres változat lenne a legjobb, és ez tűnik amúgy is a legkézenfekvőbbnek. Az új űrméretű lőszer előállítása a jelenlegi gyártósorok átállításával megoldható. Így nem lenne nagy kiesés a termelésben, ami a mostani háborús időkben különösen értékelendő szempont.