Lezárult az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz körülményeinek feltárására indított kutatási program. A kutatás eredményeit Az első lövés című kötetben publikálta az Országház Könyvkiadó.

Németh Csaba, az Országgyűlési Múzeum történésze érdeklődésünkre elmondta, eleinte valószínűleg tűzpánik tört ki a téren, ahol magyar katonák, magyar határőrök, feltehetően ávósok is jelen voltak, valamint szovjet katonák. A tömeg minden irányból körbe volt véve fegyveresekkel.

"A tűzpánik azt jelenti, hogy egyik irányból, feltételezhetően a magyar katonák irányából az oroszok tüzet kaptak, ők nem tudták, ki lőtt, visszalőttek. A fegyvertelen tömeg pedig kereszttűzbe került. Feltehetően az elején ez történt. Az viszont kijelenthető, hogy a sortűz második felében, ezt orvosi-kórházi dokumentumok, illetve fényképfelvételek is bizonyítják, már célzottan az embereket lőtték. Olyan sebesülések voltak, hogy egyértelműen akkor már a tömeget lőtték.

Legkésőbb a sortűz második felére ez már egy tömegmészárlás volt, tömeggyilkosság"

– mondta a történész.

Elmondta azt is, hogy harckocsik is voltak a téren, az Országház külső védelmét is harckocsik látták el, de legalább két tank az Astoriától érkező tömeget kísérte, és a mai Vértanúk terénél foglalt állást. A beszámolók szerint később is érkezett harckocsi, illetve a szomszéd utcákban is erős katonai jelenlét volt, hiszen akkoriban is kormányzati negyed volt az V. kerület, például nagyon közel volt a Honvédelmi Minisztérium, ahol előző nap, 24-én is tüzet nyitottak a Honvéd téren összegyűlt tömegre, és a Szalay utca felől is érkezhettek harckocsik.

Ellentmondásos beszámolók vannak arról, hogy pontosan hányan vehettek részt a tüntetésen és hányan veszítették aznap a Parlament előtti téren az életüket. Németh Csaba szerint ezt azért is nehéz megállapítani, mert a visszaemlékezések nagyon különböző számokat említenek. Elsősorban a fényképekre támaszkodhattak, mert rengeteg fénykép készült a Kossuth téren, nagyrészt a tüntetésről, de kisebb részt a sortűz idejéről is, illetve később az áldozatokról.

"Nyolc-tíz olyan kép van, amin látszódik maga a tömeg, vagy egy része, ezek, illetve a visszaemlékezések alapján

egy merész becsléssel olyan 2-3000 főre tehetjük a tömeget"

– tette hozzá.

A halálozások számának megállapításánál nagyon sok körülmény bonyolítja a helyzetet. Vizsgáltak kórlapokat, mentős naplókat, temetői könyveket, fényképek, korabeli hivatalos beszámolókat és persze visszaemlékezéseket is. Hiába van sokféle dokumentum, ezek sok esetben hiányosak, a kórházi dokumentumokon például rengeteg halott volt, de a kórlapokra sokszor téves adatok kerültek föl, más helyszínt, más dátumot írtak be, akár a nevet is elírták.

"Így nagyon nehéz az azonosítás, hiszen

aki megsérült a Kossuth téren, lehet, hogy két utcával arrébb halt meg, lehet, hogy sebesülten hazament, és az otthonában halt meg.

Az is lehet, hogy a hozzátartozóik egész egyszerűen nem merték bevallani, hogy a Kossuth téren halt meg 25-én, hiszen akkor következményei lehettek volna, hogy mit keresett ott. Voltak olyan holttestek, amelyek elő sem kerültek, volt egy olyan áldozat, akit a 60-as évek elején nyilvánítottak halottnak, mert soha nem került elő a holtteste" – ecsetelte a kutatás nehézségeit Németh Csaba, és jelezte, éppen a sok nehezítő körülmény miatt jelentek meg rendkívül különböző számok a történeti munkákban, illetve újságcikkekben.

"A mi kutatásunkban, amit 2016-ban kezdtünk el, és most fejeztük be az ősszel – mondta az Országgyűlési Múzeum történésze –, 88 civil áldozatról bizonyítottuk be ezen dokumentumok alapján, hogy egészen biztosan a sortűz áldozatai. Továbbá négy személyről, akik kormányőrök, illetve rendőrök voltak, de az ő szerepükről nem tudunk semmit, ugyanakkor további 30-40 főről feltételezhetjük még, de nem jelenthetjük ki százszázalékosan, hogy itt haltak meg. Egészen biztos, hogy száz fölött volt az áldozatok száma. A különböző dokumentumok alapján a sebesülteket 170-200 fő közé tesszük, de természetesen ez is csak egy olyan szám, amit a dokumentumok alapján tudunk megbecsülni."