A tudósok körében szinte már a járvány kezdete óta fontos kérdésnek számít a szezonalitás, ugyanis nagyban meghatározza, hogy a vírus miként marad majd velünk hosszútávon. A kutatók világszerte egyetértenek abban, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv az endémia, vagyis a vírus folyamatos jelenléte. Ez persze nem a mostani betegségmutatók és korlátozások fennmaradását jelenti, hanem azt, hogy az emberiség immunizálása ugyanis folyamatosan „hozzászoktat” minket a vírushoz. Ám mivel az országok és úgy általában a Föld lakosságának egy része még nem védett, ezért torzul a szezonális hatás és nyáron is van járványhullám - írta a Portfolión megjelent összefoglalójában Kemenesi Gábor biológus, víruskutató.

"Ennek legfőbb hajtóereje jelenleg az egyenlőtlen vakcinaelosztás a világban, hiszen a nem átoltott népességben termelődnek újabb és újabb variánsok. Szakmailag a legfontosabb kérdés tehát jelenleg nem a harmadik oltás, hanem a még nem védettek mihamarabb védetté tétele – mindenhol a világon. (A harmadik oltás jelenleg csak azoknak az esetében – bizonyos korcsoportokban és meghatározott vakcináknál – fontos kérdés, akiknél nem alakult ki védettség az első kettőtől.) Ha nem tudunk javítani az egyenlőtlen vakcinaelosztáson világszerte, akkor újabb és újabb variánsok születnek, esetenként komoly közegészségügyi kihívást, de a témánál maradva, a szezonalitás torzítását is okozva" - foglalta össze a helyzetet Kemenesi Gábor.

Előrejelzése szerint a nagyjából kiszámítható, stabilnak mondható, várhatóan szezonális állapotig pedig a billegő mérleghez hasonlóan újabb és újabb, sok tényező által befolyásolt járványhullámok érkeznek, várhatóan csökkenő hatással.

A vírus jelenléte pedig később a jelenleg endémiásnak számító, négy, náthavírusként ismert koronavírus viselkedéséhez lehet hasonló – ezek mind egyértelmű őszi és kora tavaszi, kettős csúccsal rendelkeznek.