Bobek Károly műszerész (1933–1957) – Baja, 1957. május 16.

Portré

„Én magam azért ragadtam fegyvert, mert az elmúlt évek során testvéreimmel és szüleimmel nyomorogtunk, és mivel forradalom volt, ebben én is részt akartam venni” – mondta Bobek Károly a bíróság előtt, ahol – mivel társai nyugatra menekültek – egyedül kellett felelnie a bajai rendőrkapitányságon lezajlott fogolyszabadítási kísérlet miatt.

Bobek Károly Baján született 1933-ban, apja cipész volt. Elmondása szerint hétéves kora óta dolgozott, mezőgazdasági és más kisegítő munkákat végzett. A nyolc általános után, 1948-tól szövőgyári műszerésznek tanult, 1951-ig Baján a posztógyárban dolgozott, majd rendőrnek jelentkezett. A tanfolyam elvégzését ünnepelve ittas állapotban kisebb bűncselekményeket követett el, amiért nyolc hónap börtönre ítélték, amit fogolyszökés és más bűncselekmények címén két évvel meghosszabbítottak.

1953 őszén amnesztiával szabadult, megnősült, és Bácsalmásra költözött felesége szüleihez. Házassága megromlott, italozni kezdett, állását elvesztette, alkalmi munkákból élt. 1954-ben társadalmi tulajdon ellen elkövetett lopás, hatósági közeg elleni erőszak és magánlaksértés miatt hat év börtönre ítélték. 1956. november 2-án szabadult Sátoraljaújhelyről. Hazaindult, de a harcok miatt több napra Budapesten rekedt, ahol részt vett a sebesültek mentésében. Bajára 8-án érkezett meg; öccsével és néhány fiatal ismerősükkel már aznap este elhatározták, hogy fegyverrel szállnak szembe a szovjetekkel és a karhatalommal. Eldobált fegyvereket gyűjtöttek össze, és tervbe vették, hogy elfoglalják a rendőrséget, a postát és a vasútállomást. Másnap elterjedt a hír, hogy a rendőrség felkelőket vett őrizetbe, így elsőként őket akarták kiszabadítani. A merész fegyveres akciót csak hárman vállalták. Csellel jutottak be; Bobek és Szalai Mihály nemzetőr karszalagot kötött (akkor még működhetett fegyveres nemzetőrség a rendőrség mellett), Eichardt Ottó pedig az őrizetbe vett szerepét játszotta. Miután lefegyverezték a kapuőrt, valamelyikük berontott az ügyeleti szobába, és az egyik rendőr félreérthető mozdulata után tüzet nyitott. A bíróság szerint Bobek lövöldözött, szerinte Eichardt. Zeleszkó Benjámin főhadnagy életét vesztette, négy rendőr megsebesült. Társai november 11-én nyugatra menekültek, de őt másnap Csurgó közelében elfogták. Bobek egyedül került a vádlottak padjára, ami nagyban befolyásolta elítélését, ő pedig joggal érezhette úgy, hogy mivel az egész akcióért neki kell felelnie, cselekményét súlyosabban ítélik meg.

Első fokon a Kecskeméti Megyei Bíróság Lengyel Zoltán vezette tanácsa tárgyalta az ügyet. A rendőrtanfolyamot végzett Bobek a bíróság előtt többször élesen bírálta az ellene folytatott eljárás során elkövetett törvénytelenségeket. „Legfőképpen azonban azt sérelmezem, hogy a rendőrség velem kapcsolatban hamis jegyzőkönyvet vett fel. […] A tárgyalás előtt elmondtam az ügyésznek, hogy a rendőrség milyen taktikával csinált ellenem jegyzőkönyvet, nevezetesen úgy, hogy a lapnak a felső részére leírtak 10 sort, a jegyzőkönyvet velem aláíratták utána a lap alján alul, azután pedig a többi szöveget az aláírásom elé odagépelték.” Korábbi ítéletével kapcsolatban pedig azt állította, hogy „a Rákosi-rendszernek az volt a célja, hogy a munkásemberek százait nyomja a börtönbe. Nem volt érdekes, hogy az ember elkövette-e a bűncselekményeket, vagy sem […]”

1957. február 1-jén egy rendbeli gyilkosság és hat rendbeli gyilkossági kísérlet miatt – ekkor még csak köztörvényes vádakkal – halálra ítélték. Az ítélethirdetés után Bobek éhségsztrájkba kezdett. „[A]z étkezést megtagadja, és napokon keresztül nem eszik, a börtönorvos mesterséges táplálkozással [sic!] tartja fenn az életet benne, ami nem sokáig tarthat az orvos véleménye szerint” – írta február 6-án a börtönparancsnok, kérve a bíróságot, hogy „sürgesse meg az ügyet, mert így felelősséget az élet fenntartásáért vállalni sem az orvos, sem a parancsnokság nem tud.” Az éhségsztrájk nem járt eredménnyel, az ítéletet 1957. április 10-én jogerőre emelte a Legfelsőbb Bíróság Molnár László vezette tanácsa, amely szervezkedésben is bűnösnek mondta ki. A védője által benyújtott törvényességi óvás iránti kérelmet elutasították.

Bobek Károlyt 1957. május 16-án a Kecskeméti Megyei Börtönben végezték ki.

Források és irodalom

• Bobek Károly pere Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára XXV.30.b. 2/57
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.