Életpálya

„(...) az volt a céljuk, hogy megbénítsák a személy- és teherforgalmat, hogy ezzel akadályozzák a rendes termelő munkára való áttérést” – olvasható a pásztói hídrobbantók ügyében keletkezett vádiratban. A Geczkó István és társai elleni eljárás és az ennek végén jogerőre emelt két halálos ítélet híven tükrözi a Kádár-kormánynak a megtorló gépezettel szembeni elvárásait. A perbe fogottak vallomásaiból azonban az akció egy másik olvasata bontakozik ki, amely kapcsolódik a Salgótarjánban ugyanaznap, 1956. december 8-án eldördült sortűz történetéhez is.

A per elsőrendű vádlottja, Geczkó István a Nógrád megyei Pásztón született 1926-ban. Szüleinek hat kataszteri hold földje volt, a hat elemi elvégzése után itt kezdett el dolgozni. 1949-ben kezdte meg katonai szolgálatát Budapesten, a tüzértiszti iskolában. 1951-ben honvédként szerelt le. Salgótarjánban helyezkedett el az Autóközlekedési Vállalatnál mint sofőr. 1953-ban öt hónap börtönre ítélték hatóság elleni erőszak címén, mivel összetűzésbe került a helyi tanács adóbehajtójával. Nős volt, házasságából három gyermek született.

A forradalom alatt is dolgozott, a helyi Tejipari Vállalattól szállította a tejet a salgótarjáni üzletekbe. Vallomása szerint vádlott-társa, Alapi László vetette fel november utolsó napjaiban, hogy szerezzenek robbanóanyagot, „mert lassan minden elmúlik, és mi nem csinálunk semmit sem.” December 5-én három társukkal kiegészülve a mátraszőlősi mészkőbányából szereztek 40 kg paxitot, a robbantáshoz szükséges 370 db gyutacsot és nagyobb mennyiségű gyújtózsinórt, ezeket Geczkó pincéjében rejtettek el. December 8-án Alapi szemtanúja volt a brutális, rengeteg áldozatot követelő salgótarjáni sortűznek, amit a karhatalom és a szovjet alakulatok hajtottak végre a fegyvertelen munkástömeg ellen. A tömeggyilkosság megadta a végső lökést a pásztóiak akciójához. A Pásztó és Szurdokpüspöki közötti vasúti híd felrobbantásáról már a véres sortűz előtt beszéltek, mivel hallották, hogy letartóztatott magyar forradalmárokat deportálnak a Szovjetunióba, és a robbantással ezt akarták megakadályozni. A Salgótarjánban történtek után december 8-án este cselekvésre szánták el magukat. „Miután a robbanóanyagokat magamhoz vettem, elindultunk a vasúti hídhoz, ami a pásztói nagyállomáshoz kb. 1 kilométerre van. Miután meggyőződtünk arról, hogy nincs senki a közelünkben, akkor beraktuk Kissel a robbanóanyagot a híd cölöpzete alá, előtte én, majd amikor nekem nem sikerült meggyújtani, Kiss Antal kezdte gyújtani a zsinórokat, amiket azután Kissnek sikerült is meggyújtania” – vallotta a tárgyaláson, hozzátéve, hogy „mielőtt a robbantás lett volna, a forgalmistától megkérdeztem, mikor megy vonat. Mondta, hogy aznap egyáltalán nem megy, nem tudja, mikor megy vonat.” A híd tartóoszlopai olyannyira megrongálódtak, hogy a személyforgalom csak átszállással volt biztosítható, a teherforgalom pedig két napig szünetelt. A keletkezett kár az iratok szerint 7000 Ft volt. A megmaradt robbanóanyagot továbbra is Geczkó lakásán tartották, itt találta meg a hatóság az 1957. április 23-án tartott házkutatás során, amikor a statárium még érvényben volt. Geczkó Istvánt azonnal letartóztatták.

A Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor hadbíró százados vezette tanácsa mint rögtönítélő bíróság 1957. május 6-án robbanóanyaggal való visszaélés vádjával halálra ítélte. Az ítélet indoklása szerint „(...) aljas elvetemültségükben [a] vasúti híd felrobbantásán keresztül asszonyokat, gyermekeket tömegesen akartak elpusztítani, meggyilkolni, és további hasonló diverzáns cselekményeket akartak megvalósítani.”Miután a kegyelmi tanáccsá alakult bíróság Geczkót egyhangúlag nem találta kegyelemre méltónak, az ítéletet még aznap végrehajtották.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Geczkó István és társai HL (Rgt.) 2157/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Á. Varga László–Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. (1956. október 24.– november 13.). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2001.

Á. Varga László–Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. (1956. november 14.–1957. január 6.). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2002.

Sulyok László: Geczkóék golgotája. In: Palócföld LX. évf. 2014/5. 64–87.

Kiss István Gábor pályája

A Népszabadság hírei a kivégzése előtti napon

1957. május 5., vasárnap

Édesanyák köszöntése

„Az anyák napját ünnepeljük ma. Az édesanyákét, akiknek életünket köszönhetjük. Az irántuk érzett szeretetet tükrözte már az a lelkes készülődés is, amely szerte az országban megelőzte ezt a szép májusi ünnepet. (...) ”

Építsük tovább a pártot!

„ (...) A Nagy Imre-féle árulók politikai elítélése és kiközösítése[,] a fokozatosan kibontakozó eszmei és szervezeti harc a revizionizmus ellen hozott újabb tízezreket hozzánk s tartotta távol a nemkívánatosakat. (...) ”

Megalakult a századik KISZ-szervezet Fejér megyében

„Bodmér községben megalakult Fejér megye századik KISZ-szervezete. A száz KISZ-szervezetnek eddig több mint háromezer tagja van. (MTI)”