"A kormányképes új többséget igencsak nehéz felépíteni. A parlamenti váltógazdaság hiánytalan rendje történelme folyamán egyedül 1990 és 2010 között létezett hazánkban. A hatalomváltás egyébként nálunk többnyire teljes politikai és lényegi társadalmi modellváltozást is jelentett. Utolsó száz évünkben kivételesen nagyszámú, összesen tizenegy politikai rezsim követte egymást. A Fidesz-hatalom veresége alighanem ezúttal is nem pusztán kormány-, hanem újabb rendszerváltást hozna" - mondta Tölgyessy Péter a Népszavának.

Ez a választási győzelmi üzenet

"A magyarok többségében hallatlan elégedetlenség munkál. A Fidesz támogatottságát a közvélemény-kutatások 2002 óta általában a valóságosnál lényegesen magasabbra mérik. A hatalom is tudja-érzi, amennyiben egyszer lejtőre kerül, számára bajosan lehet megállás. Így aztán megpróbál szemernyi esélyt sem adni ellenzékének. Most a kormány által ösztönzött jókora béremelési hullám és a migránsveszély sulykolása lehet a négy éve nyerőnek bizonyuló »rezsicsökkentés«."

Inkább következmény, mint ok

"A Fidesz folyamatosan »gondozza« ellenzékét. Igyekszik megtartani megosztott állapotában. Támadásaival mindenkor törekszik megroppantani éppen legveszélyesebbnek látszó vetélytársát. Viszont olykor szinte megsegíti az éppen meggyengülni látszó ellenzéki pártokat. Az országgal történtek nem pusztán egyetlen személy vagy párt elhatározásán múltak. Az Orbán-rendszer inkább következménye, semmint oka a magyar társadalom tartós sikertelenségének."

Orbán Viktor elszámolta magát

"Azt hitte: immáron erélyesebb viszontválasz kockázata nélkül megszorongathatja a rendszerét lépten-nyomon megkérdőjelező, nyugatról támogatott intézményeket. Nem igazán számolt azzal, hogy az USA-hegemónia egyik legfontosabb oszlopa az egész akadémiai világ számára mércét jelentő amerikai egyetemi rendszer, amely lényegileg befolyásolja a Föld elitjének képzését. Aki ennek eredendő szabadságát támadja meg, az Egyesült Államok alapvető érdekeit kezdi ki. Bár megbomlott a nyugati politika második világháború utáni egyensúlya, ám ettől csak még nagyobb lett a demokratikus értékek megtartása iránti érzékenység Európában."

A rendszer nem legyőzhetetlen

"Minden szabály a Fidesz felé lejt, ám a kormánytöbbség távolról sem legyőzhetetlen. A hatalomban szentül hihetik: a válság idején teremtett kormányzati stabilitás a nemzet legelemibb érdeke. A választási rendszeren kívül, a közmédia működésétől a közmunkáig számos intézmény segíti a hatalom elmozdíthatatlanságát. A hazai választók évszázados vonzódása a sérelmi politikához viszont az ellenzéket erősíti. Elégedetlen állampolgárok sokasága gondolja, mindenre lényegesen több jutna, amennyiben kisebb lenne a hatalom körüli korrupció. (...) A választási törvény legfontosabb tényezője, az egyfordulós egyéni kerületi szisztéma nem kifejezetten a Fidesznek, hanem a mindenkori legerősebb pártnak előnyös. Általa tulajdonképpen kevesebb szavazat is elegendő lehet egy új baloldali többség eléréséhez, mint egy tökéletesen arányos rendszerben."

Amit a baloldal nem vesz tudomásul

"Jó ideje a baloldali értelmiség jelentékeny része nem az új választói többség megteremtésének tartalmi kérdéseivel foglalkozik, hanem újra és újra valami leleményesnek remélt pótmegoldást keres. Ahelyett, hogy végre megérteni próbálná a hatalom állampolgári támogatottságának nagyságát, inkább folyamatosan »orbánozik«. A elvont »demokráciát« védelmezi, a legkülönbözőbb célokra több pénzt követel, ám közben nincs átfogó saját története arról, miként tenné jobbá az átlagválasztók életét. Inkább a hatalom egyre durvább minősítésének licitjébe menekül, vagy már nem is érvel, csak demonstrál vagy egyenesen füttyszóval fejezi ki haragját. Amivel megjeleníti tömérdek magyar felháborodását, ám pusztán ezzel a Fidesz táborából bajosan szerez majd új szavazókat, ugyanakkor a kormánytöbbség hívei előtt legitimálja a hatalom akár durván jogkorlátozó ellencsapásait."

A legnagyobb eltávolodás

"A sikertelen feltörekvő országokban tulajdonképpen szokványos váltás jött el nálunk is. A nyugatos mintakövető szakaszt felváltotta a nemzeti öncélúságot hirdető politika. Egy 2009-es nagy nemzetközi összehasonlító kutatás szerint a korábban elfogadott nyugatos értékektől leginkább a magyarok távolodtak el, nálunk nagyobbnak számított a váltás aránya, mint akár Ukrajnában vagy Oroszországban."

Orbán nem akar kilépni az EU-ból

"A köztes-európai létezésen, az állandósult válság hullámain kormányzó Orbán-rendszer részére ideális partner a gondjaival küszködő Unió. Ám Európa erős államai is méltányolják: a kádári baloldal, vagy mondjuk Görögország örökös hiteligényével szemben a Fidesz-hatalom a pénzpiacokról finanszírozza magát, és nem ácsingózik időről-időre a német adófizetők kölcsöneire. Kíméletlenül ugyan, de megállítja a menekülők áradatát. Nem kevesen gondolják Nyugat-Európában is: az idegen kultúrkörből származó tömeges migráció elfogadhatatlan. A miniszterelnök vérbeli hazai politikai vállalkozóként gondosan begyűjti rezsimje számára az Unió és általában a nyugati szövetségi rendszer által elérhető összes erőforrást, közben folyamatosan Brüsszel ellen ágál. Akkor kerülne igazán bajba, ha az Unió egyszerre megoldaná bajait, vagy ellenkezőleg, Orbán Viktor állításainak megfelelően Európa újra a szuverén nemzetállamok régi világa felé tartana. Mert így ismét a nyers erő határozna a világ dolgaiban, és abból nekünk magyaroknak azért nem olyan sok van."

Nem cseréli Moszkvára Brüsszelt

"A miniszterelnök szembefordult a nyugatos mintakövetés programjával. De ettől még nem kíván senki emberfia csatlósa lenni, inkább kívül-belül egyformán besöpörni óhajtja az elérhető hasznot. Politikájával épphogy az ország és önmaga elérhető legnagyobb szuverenitását, hajdani térségbeli középhatalmi szerepét reméli visszaszerezni. (...) Orbán Viktor ma a leginnovatívabb politikus a régióban, számos követője akadt a térségben. Stratégiájának a lényegét a Nyugat alkonyának régi tételére alapítja, eltökélten hiszi, hogy megoldásaival példát adhat nem pusztán a térségnek, hanem akár az egész válságba került világnak. Gróf Tisza István óta először magyar politikusként újra részben világpolitikai játszmát játszik, ám ezzel nála messze erősebb hatalmaktól kaphat majd valamikor nagypolitikai választ."