Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Toracz Sándor

Portré

Az 1956-os magyar forradalom leverését követő kádári megtorlás logikája azt diktálta, hogy a bíróságok tényként fogadják el a nyomozati szervek által kriminalizált valóságot – Toracz Sándor is ennek esett áldozatául.

Budapesten született 1930-ban. Nyolcéves koráig családjával Argentínában élt. Édesanyja halála után a komlói vájáriskolában tanult, ezután bányászként dolgozott, majd a komlói fatelepre került. Szabálytalan fakiadás miatt azonban egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Későbbi perében ehhez képest hatszoros elítéltként hivatkoztak rá a nyomozó szervek. 1956. november 2-án szabadult. Másnap Budapestre érkezett, s csatlakozott a Palotás József vezette Baross téri csoporthoz. A perében elfogadott ténymegállapítás szerint fegyveres csoportot alapított, amelynek központja a Landler Jenő és a Murányi utca sarkán lévő női szállás volt. November 6-dika és 9-dike között fegyveres akciókban vettek részt – többek között megtámadtak három szovjet katonát, elhurcoltak két rendőrt, harcoltak a Bethlen téri moziba szorult karhatalmisták ellen. Kinyitották az élelmiszercsomagoló vállalat raktárát, az onnan elhozott árut pedig a bázisukon értékesítették. A forradalom leverése után bekapcsolódtak a röpcédulák terjesztésébe. Tényként kezelte a bíróság azt is, hogy Toracz kísérte be a Domonkos utcai kisegítő kórházba azt az ávósnak vélt férfit, akit azután – a bíróság szerint - Tóth Ilona és társai brutálisan meggyilkoltak. A Tóth Ilona-perben a bekísérés időpontját november 18-ára tették, ám mivel Toracznak erre az időpontra alibije volt, az ő perében már november 19-dike szerepelt dátumként. Mivel a kádári megtorló rendszer számára kiemelt jelentőségű, a forradalmi értelmiség brutalitását példaként említő Tóth Ilona-perben nem sikerült tisztázni, hogy az állítólagos áldozat miért lett gyanús, és ki vitte őt a Domonkos utcai kórházba, a Toracz elleni eljárás volt hivatott erre.

Toracz Sándor tagadta az ellene felhozott vádakat. Egyedül a raktár megnyitását és az élelmiszerárusítást ismerte el. Ez azonban a vállalat igazgatójának engedélyével, a vezetők jelenlétében történt, a befolyt összeget pedig visszafizették – vallotta később a vállalat főkönyvelője.

Amikor 1957 tavaszán először tartóztatták le Toraczot, az „ellenforradalmi ügyekben” illetékes osztály átadta ügyét a Budapesti Rendőrfőkapitányság Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztályának, amely lopás miatt indította meg a nyomozást. 1958 januárjában pótnyomozást rendeltek el az „ellenforradalomban” játszott szerepének tisztázására. Végül 1958. március 28-án letartóztatták. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Mundi János hadbíró alezredes vezette tanácsa szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélte. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa, amelynek elnöke Szíjártó Károly volt, az ítéletet jogerőre emelte. Miután Toracz Sándor kegyelmet nem kért, 1958. szeptember 3-án kivégezték.