Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Fáncsik György

Portré

„A Köztársaság téri események [...] a Népköztársaság teljes felszámolását, a demokratikus erők teljes megsemmisítését, és ezáltal a szocialista rendszer megszüntetését célozták meg. Ebből okszerűen következik, hogy minden olyan cselekmény, amely a Köztársaság téren történt, és amely a pártház elfoglalására és a Népköztársaság védői életének megsemmisítésére irányult, a Népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményként bírálandó el.” Az első fokon hét halálbüntetéssel záruló Fáncsik György és társai elleni per ítéletének indoklása is azt mutatta: a Budapesti Pártbizottság székházának október 30-i ostromát a Kádár-kormány kiemelt ügyként kezelte. Mintegy 56 megtorló perben szerepelt vádként a Köztársaság téri eseményekben való részvétel, s 36 forradalmárt – köztük Fáncsik Györgyöt – éppen emiatt végeztek ki.

Fáncsik György – vagy ahogyan sokan nevezték őt: a „vadászkalapos, vagy a bőrkabátos Gyurka” – 1933-ban született Budapesten. Esti tagozaton végezte el a közgazdasági technikumot, később esztergályosként, majd katonai szolgálata után műszaki ellenőrként dolgozott a Villamosgép- és Kábelgyárban.

A forradalom kirobbanása után az első napokban még bejárt a munkahelyére. Október 28-án jelentkezett a nemzetőrségbe. Nyolc-tíz fős csoport parancsnoka lett, bázisuk a VIII. kerületi Kisfaludy utcában volt. A hozzájuk csatlakozó felkelőkből „különleges csoportot” szervezett, a rend fenntartását tartotta legfőbb feladatának. Október 30-án részt vett a pártház ostromában. Később, a perében azt állította, hogy mentette a bajbajutottakat, köztük ÁVH-sokat is. Ezzel szemben a bíróság egy karhatalmista tanúvallomásának adott hitelt, aki azt állította, hogy Fáncsik rálőtt a Köztársaság téren.

November 2-án a Corvin közi felkelők vezetői értekezletén megerősítették a pozíciójában, később pedig – miután Pongrátz Gergely lemondott – ő lett a corvinisták főparancsnoka. November 4-én a csoport felvette a harcot a szovjetekkel, ám amikor a helyzetük tarthatatlanná vált, mintegy háromszázan Ausztria felé indultak. Tarján közelében szovjet páncélosok verték szét a csoportot, Fáncsik Györgyöt november 13-án Környe mellett fogták el miután megsebesült. Decemberben hazaengedték. 1957 februárjában azonban letartóztatták, ám a nyomozást végül megszüntették ellene, mondván: „ellenséges tevékenységet nem folytatott, kapcsolatot tartott a VIII. (kerületi) kapitánysággal.”

1958. március 31-én ismét letartóztatták. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával állt a bíróság elé. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa halálra ítélte. Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével jogerőre emelte. Fáncsik Györgyöt 1960. január 3-án végezték ki.