Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Életrajz, idézetek

Szoboszlay Aladár

A román kommunista hatalom legkegyetlenebb, illetve Erdély egyik legnagyobb 1956-os koncepciós pergyártásának esett áldozatul Szoboszlay Aladár temesvári római katolikus lelkész. A fiatal káplánt ugyan megölhették, de gondolatai mai napig üzenetet hordoznak: „A kommunistáknak csak ott vannak sikereik, ahol demoralizálva találják a tömegeket...a szegénység nyomort s elkeseredést szül. Az elkeseredés pedig a kommunizmus nagy aratási ideje. Aratás után gondoskodnak, hogy az elkeseredés ne tudjon már szóhoz jutni, mire kijelentik, hogy nincs.”

Szoboszlay Aladár 1925-ben született. 1943-ban jelentkezett a kolozsvári teológiára, de tanulmányait a temesvári szemináriumban fejezte be, ott szentelték pappá.

1952 novemberéig Magyarpécskán szolgált. Kezdetben tagja a kommunista párt által létrehozott és működtetett békepapi mozgalomnak, de rendszerellenességét az állambiztonsági iratok már 1950-től rendszeresen dokumentálták. Így 1950-ben tüntetően felállt és távozott a Pécskán megtartott papi békegyűlésről, majd írásban tiltakozott a katolikus egyház papjainak békemozgalmi harca ellen. 1951-ben az Esztelnekre kitelepített minorita ferences atyákat látogatta meg, ezt követően Aradon gyűjtést szervezett a hívek körében, s az összegyűlt élelmiszeradományt eljutatta részükre. Mindezekért felfüggesztették beosztásából, s 1953. október 20-án a román állambiztonsági szervek ügynöki jelentések alapján letartóztatták. A Temesvári Területi Katonai Ügyészség nyilvános felbujtás és hivatali visszaélés vádpontokkal küldte bíróságra. Az ekkor huszonéves káplán elképzelése – mely szerint „Törekvéseim, hogy a kommunizmust megkereszteljem” – meghiúsulni látszott. A bíróság végül csak a hivatali visszaélést találta bizonyítottnak, amiért fél év javító börtönre ítélték.

Szabadulása után fokozatosan körvonalazódnak elképzelései. Számos történetfilozófiai írása mellett 1956 tavaszára titokban készült el Confederatio című dolgozata, amely egy olyan, az alapvető polgári jogok (szólás-, vallás- és sajtószabadság), alapján álló közös román-magyar államalakulat tervét körvonalazza, amely végre elhozhatná a két nemzet békés együttélését. Jóval a magyar forradalom kirobbanása előtt fogalmazza meg vakmerő elképzeléseit, miszerint az egyetlen alternatíva egy összehangolt felkelés mindkét országban, melynek révén megdöntenék a kommunista rendszert, másrészt lehetőség nyílna az erdélyi kérdés rendezésére, létrehozhatva az új páneurópai Confederatiót. Gondolatait először tág baráti körében, majd paptársaival osztotta meg, amikor Gyulafehérvárra utazott. Ismerőseivel terveket készített, és többeket felkerestek. Ezeket a találkozásokat később a nyomozóhatóság országos méretű szervezkedéssé nagyította fel. Amikor Magyarországon kirobbant a forradalom, úgy ítélte meg, hogy itt az idő a kommunista hatalom eltávolításához.

1957 őszén a már nyilvántartásban szereplő Szoboszlayt újra bebörtönözték, nyílt tárgyaláson egy év javító börtönre ítélték, míg egyik segítőjét, Huszár Józsefet felmentették. Az előzetesből azonban egyikük sem távozhatott, két nappal később ugyanis fordulatot vett az ügy: a három elítélt a tartományi Securitate parancsnoksághoz került, ahol az általuk létrehozott államellenes szervezetről kezdték őket vallatni. Országos méretű akció vette kezdetét, melynek során 1958. február 8-ig közel kétszáz személyt vettek őrizetbe.

A kolozsvári Katonai Területi Bíróság a szabóból lett Macskássy Pál őrnagy hadbíró elnökletével több tárgyaláson vizsgálta Szoboszlay Aladárnak és további 56 társának ügyét Temesváron. Az elsőfokú bíróság ítélethirdetésében külön kitértek a bíróság szavaival „társadalmi söpredéknek” nevezettek összetételére. Maguk az ítéletek is mutatják, hogy a hatalom mennyire fontosnak tartotta ezt az ügyet: a közel 200 letartóztatottból 57 személy ellen emeltek vádat. Az 57 elítélt között egyaránt voltak magyarok és románok. 14 egyházi személy, 26 korábbi földbirtokos és 15 értelmiségi állt a bíróság előtt. A bíróság 10 vádlottat – közöttük Szoboszlayt – halálra ítélt. További 5 személyt életfogytiglanra ítéltek, a többieket 4-25 év börtönbüntetéssel sújtották.

A bíróság összesen 589 év börtönt szabott ki. Mindannyian fellebbezést nyújtottak be, ám a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa a halálraítéltek büntetését fenntartotta. A halálos ítéleteket 1958. szeptember 1-én hajtották végre.