"Az alulfinanszírozás és az alacsony bérek következtében történő fluktuáció a legnagyobb probléma, illetve a társadalmi hatások - a szegénység - következtében megnövekedett családi problémákra nem tud kellően választ adni a jelenlegi ellátórendszer" - emelte ki a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének szervezeti alelnöke.

Szabó János hozzátette: "a jelenlegi szabályozás alapján mindenhol jelen kellene lennie a gyermekjóléti szolgáltatásnak, ez önkormányzati feladat. Nincs mindenütt meg a szolgáltatás, sokszor húsz-harminc településre esik egy szakember, képtelenség ellátni a feladatokat."

"Azoknál a családoknál, ahol probléma van, ott intenzív családgondozás folyik. Mi azt mondjuk, már lényeges előrelépés lenne, ha 10-12 család jutna egy szakemberre. A jogi szabályozás is 25 gyereket, illetve 40 családot engedélyez, de ezt is lényegesen meghaladja a gondozott családok száma. Minimum duplájára kéne növelni a dolgozók számát. Ma a minimálbérért dolgozik egy főiskolát végzett szociális munkás, minimum ötven százalék az, amit ezt vonzóvá tehetné és kevesebb lehetne a fluktuáció" - vélte a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének szervezeti alelnöke.

Szabó János kiemelte: "a gyermekjóléti szolgálatok szakmailag, létszámában, bérekben való megerősítése csak az egyik lépés, a képzés, a társszakmák fejlesztése, az odafigyelés, a felismerés, a jelzőrendszer megerősítése tekintetében is számos teendő van. Ezekkel az együttes fejlesztésekkel lehetne érzékelhető előrelépést tenni. A gyermekjóléti szolgálat helyzete csak egy kis szelete ennek a történetnek, azt veszik elő elsősorban, de hiányzik körülötte lévő szakmai, intézkedés és intézményháló, ami a munkájukat, ha az ideális körülmények között végezhetik, elősegíthetné."