A bíboros kifejtette, hogy a húsvétnak máig nagyon fontos eleme a magyar szokásokban a feltámadási körmenet. "Ezt persze különböző időpontokban tartják, a legtöbb helyen Nagyszombaton, késő este, de van ahol már húsvét vasárnapjára helyezték át. A körmenet a feltámadás örömét tükrözi a húsvéti szertartás után, egyfajta katarzissal a lelkében tér haza az ember és örül, ha ennek a lelkülete, atmoszférája a családban is megjelenik, az ember elhozza a feltámadás örömhírét a templomból."

"A körmenet után szokás otthon, a húsvéti sonkát megszegni, ez is arra emlékeztet, hogy előtte böjti időszak volt. A húsvét magyar neve is meglehetősen "tenyeres-talpas", hiszen erre a külső elemre teszi hangsúlyt." Erdő Péter hangsúlyozta ugyanakkor "érezzük azt, hogy nem pusztán formalitásról van szó, hanem a hús evésével valami nagyon érdekeset is kifejezünk, jelképesen, - ehhez persze a hívő személyes fantáziája kell - a test feltámadását."

Az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke elmondta: "Jézus Krisztus csodálatos módon, de testében is feltámadt, ne pusztán a lélek örök életét valljuk. A teremtett világnak ez a különleges megszentelése és tisztelete, amit a feltámadásba vetett hit jelent, ez is megnyilvánul a húsvéti ünneplésünkben."

Erdő Péter az ünnep utáni időszakról ismertette: "Húsvét napja után 4-8 napon keresztül liturgikus ünnep van, ez egy olyan főünnepe az egyháznak, amely nyolcaddal jár, és aztán a saját ünneplésünk szerint, mindenképpen az öröm kisugárzása kell, hogy legyen. Be kell világítania az ünnepnek az életünket és főleg a magatartásunkat a többi ember felé. Csak akkor ünnepeljük jól a húsvétot, ha ennek a viselkedésünkben nyoma marad."