Az ügyészség szerint a vádlottak 2010-től 2012-ig érzelmi és szexuális kapcsolatot tartottak fönt a debreceni büntetés végrehajtási intézet egyik női fogvatartottjával. A vádlottak ezzel megszegték munkaköri leírásuk rendelkezését, hogy a fogvatartottakkal való érintkezésük csak hivatalos tevékenységre irányulhat.

Az eljárás egy névtelen feljelentés alapján indult. Az ügyészség a vádat elsősorban a férje brutális meggyilkolása miatt jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtott nő vallomására alapozta. A 35 oldalas írásbeli vallomás szerint az első rendű vádlott fegyőr a séták során rendszeresen megszólította a fogvatartottat és kisebb ajándékokat adott a nőnek. A másodrendű vádlott és az elítélt között a vallomás szerint már elmélyültebb, szexuális töltetű viszony alakult ki, a férfi pornográf tartalmú leveleket is írt, és köztük fizikai érintkezés is volt. A harmadrendű vádlottal pedig a fogvatartott elmondása szerint rendszeres szexuális kapcsolatot is fenntartott.

Hasonló vádak alapján korábban a gyulai fegyintézet munkatársai ellen is indult eljárás, amely jogerősen felmentéssel zárult.

A bíróság álláspontja szerint kétséget kizáróan nem lehetett azt bizonyítani, hogy a vádlottak tiltott kapcsolatot folytattak a fogvatartottal vagy ajándékokat adtak neki. Az pedig, hogy két vádlott leveleket írt a nőnek - amit egyikük el is ismert - nem éri el a bűncselekmény szintjét, csupán fegyelemsértésnek minősül.

Kónya Tamás hadbíró százados az ítélet indoklása során hangsúlyozta, a bíróságnak különös gonddal kellett vizsgálnia a tanú szavahihetőségét. A vallomással kapcsolatban azonban több ellentmondás, következetlenség is felmerült, és a tanú általa elmondottakat objektív bizonyítékok sem támasztották alá, bizonyos dolgok pedig nem történhettek meg úgy, ahogy azt a nő előadta.

Az ügyész három nap gondolkodási időt kért az esetleges fellebbezés bejelentésére, így az ítélet nem emelkedett jogerőre.