Az egykori közigazgatási és igazságügyi, majd külügyi és külgazdasági minisztert a Heti Válasz újságírója, Ablonczy Bálint kérdezte. Elsőként arról, hogy - amint korábban a 444.hu-nak adott interjúban megfogalmazta -, mi az oka annak, hogy Brüsszelből durvábbnak tűnik a magyar politikai közbeszéd. Navracsics szerint idegen nyelven tudatosabban olvas az ember, és szembeötlőbbek azok a sokszor "gyilkos" jelzők, amelyek magyarul a közbeszéd bevett fordulatainak tűnnek. Az uniós biztos szerint ezzel a magyar politikusok pluszmunkát is csinálnak maguknak, mert egyébként úgy véli, hogy a politikai viták nem maradnak el más országok vitáitól.

Navracsics Tibor önmagáról azt mondta: olyan alkat, aki időnként hangosan gondolkodik, és a politikában gyakran a puhaság jeleként értékelik, ha valaki elgondolkodik. Õ meditatívabb típusnak tartja magát, aki nem tud bemagolni politikai kommunikációs paneleket, és rögtön slágfertig választ adni minden kérdésre.

A rendszerváltás időszakáról azt mesélte, hogy bár a Fidesz alapítóit személy szerint jól ismerte és kedvelte is, 1988-90-ben a párt számára túl harsánynak tűnt, a sok balhéval, demonstrációkkal és polgárpukkasztó megmozdulásaival, amelyekhez úgy érezte, hogy ő nem tudna mit hozzátenni. Az 1994-es nagy választási vereség után viszont úgy érezte, hogy az egész generációval bántak el, és ez a nemzedék "kiesik a játékból", miután a Horn Gyula vezette szocialisták hatalomra kerültek.

Navracsics Tibor felidézte, hogy a Fidesz első kormányzása idején sajtósként került a kancelláriára, majd sajtófőnök lett, és szép sorjában találta meg a minél több és több feladat, s így lett a 2002-es vesztes választás után Orbán Viktor kabinetfőnöke. Az uniós biztos azt is elmondta, hogy annak idején egy fél korsó sört hagyott ott, mert Orbán Viktor arra kérte, hogy látogassa meg, majd közölte vele, hogy arról lenne szó, hogy ő kellene legyen a párt frakcióvezetője.

A oktatási, kulturális, ifjúsági ügyekért és sportért felelős biztos az egyik legérdekesebb kérdésnek azt nevezte, hogy mikor tekinthető egy politikus sikeresnek. Emlékeztetett, hogy nem feltétlenül az, aki minden választást megnyer. Mint mondta: a saját pályáját bizonyos értelemben sikeresnek tartja, büszke például arra, hogy sikerült végrehajtani a közigazgatási reformot. Abban az értelemben viszont kudarcnak nevezte az erőfeszítéseit, hogy a saját értékrendjével, hangvételével "marginális szubkultúra" maradt a Fideszen belül, amelyet egyetlen szóval polgáriként írt le.

"Én egy polgár vagyok. A polgári Magyarországban hiszek" - húzta alá Navracsics Tibor, rámutatva, hogy éppen ennek a fogalomnak a tág korlátai azok, amelyek miatt sokan sokféleképpen próbálták már őt beskatulyázni.

A politikus kitért arra is, hogy az 1998 és 2002 közötti időszak és a 2010-ben kezdődött kormányzás között sok az eltérés, és 2010-ben nem lehetett rekonstruálni az első Orbán-kormány polgári Magyarországát. Úgy vélte, akkor a pártok szinte parlamenti klubokként működtek, kevésbé volt tömbökre osztott és éles a politizálás, koalíciós kormányzás volt, erős ellenzékkel, kétharmad nélkül, sőt, a végén gyakorlatilag kisebbségben.

Navracsics miniszteri múltjáról is beszélt, s elmondta, hogy 2010-ben legfontosabb feladatának a magyar állam helyreállítását tekintette, amelynek szerinte nem kell minden feladatot ellátnia, de ami a dolga, azt képesnek kell lennie teljesíteni. A legnagyobb, szimbolikus meglepetésnek azt nevezte, hogy 20 évvel a rendszerváltás után egy csomó Lenin-szobrot és más munkásmozgalmi relikviákat találtak a minisztériumban, amelyeket aztán elárvereztek, a bevételt pedig a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak ajánlották fel.

"Már a szekrényben sincsenek Lenin-szobrok" - magyarázta az intézkedés üzenetértékét Navracsics Tibor.

A politikus külügyminiszteri munkájáról is szólt, miután Ablonczy arról kérdezte, hogy sejteni lehetett, hogy Brüsszelbe fog jönni, mégis nagy változtatásoknak állt neki. Navracsics elmondta, hogy nem állhatott úgy oda az állomány elé, hogy csak pár hónapra jött, addig menjenek szabadságra, aki pedig esetleg nem tud, az próbáljon vele együttműködni. Másrészt ha egy négyéves ciklus első évében nem indulnak el a nagy átalakítások, akkor azokat aligha lehet végigcsinálni, ezért mind utódával, mind a miniszterelnökkel egyeztetve el akarta indítani az átalakításokat. Arra is kitért, hogy amíg nem volt hivatalosan biztosjelölt, addig négy évre kellett tervezzen, ráadásul "mások is tempóztak", hogy megkaphassák a brüsszeli megbízatást.

Navracsics Tibor a meghallgatásakor elhangzott bírálatokra azt mondta, hogy sejtette mi lesz, erre mégsem lehet felkészülni. Mint mondta, tisztában volt azzal, hogy akik a külföldi sajtóban írnak róla, azok nem ismerik, sokszor a nevét sem tudják leírni, a hazai sajtóban viszont volt, aki nyilván maga is tudta, hogy nem igaz, amit ír.

A rábízott oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi tárcáról úgy vélte, azok szerint gyenge portfólió ez, akik hisznek az egységes európai államban, azok számára viszont erős, akik az uniót a nemzetek közösségének tekintik. Mint mondta: ezen a szakterületen koalíciókat kell építeni, mert semmit nem lehet a tagállamok akaratával szembemenve véghezvinni.