Nicolas Demorand, aki 2011 óta állt a lap élén, a Le Monde honlapján tette közzé elhatározását. "A Libération közismerten válságba került, (...) nagyon határozott nézeteltérés van a szerkesztőség és a részvényesek között" - írta Demorand. Hozzátette, azért döntött a távozás mellett, mert azzal hozzájárulhat ahhoz, hogy a Libération kiszabaduljon szorult helyzetéből. "Az utóbbi három évben számos súlyos válsággal szembesültem, de ez az első alkalom, hogy egyértelműen lépnem kell" - fogalmazott a távozó lapigazgató.

A napilap részvényesei nemrég azt javasolták, hogy a Libération ezentúl ne nyomtatott újságként jelenjen meg, hanem alakuljon át internetes közösségi hírportállá, amely fizetős tartalmakat készít videóra, tévére, online fórumokra. A tulajdonosok a tervek szerint elköltöztetnék a jelenleg Párizs központjában található lap szerkesztőségét, és Philippe Starck sztárdizájner tervei alapján az épületet átalakítanák olyan közösségi térré, amely újságírók, művészek, írók, filozófusok, politikusok, forma- és divattervezők találkozóhelye lehetne. A legfőbb részvényesek - Bruno Ledoux és Edouard de Rothschild üzletemberek, valamint az olasz Ersel csoport - azt szeretnék, ha a székházban egy tévéstúdió, egy rádiócsatorna, egy digitális hírszerkesztőség, valamint egy étterem és egy bár is működne ezentúl.

A tervet a lap újságírói viszont határozottan ellenzik. A szerkesztőség a múlt hétvégi szám címlapján tiltakozott az elképzelés ellen: "ÚJSÁG VAGYUNK - nem étterem, nem közösségi oldal, nem kulturális tér, nem tévéstúdió, nem kocsma, nem vállalkozói inkubátorház" - állt a szalagcímben. Az újságírók azt írták, hogy "a tulajdonosok puccsot hajtottak végre a Libération történelme, csapata és értékei ellen". Szerintük a projekt világos: "Ki akarják költöztetni a lapot, de megtartani a logót. Kihajítani az újságírókat, de pénzzé tenni a márkanevet".

A Jean-Paul Sartre filozófus és a lapot 2006-ig igazgató Serge July által 1973-ban alapított baloldali elkötelezettségű és antikapitalista Libération arról híres, hogy szójátékokkal teli és karikatúrákkal, valamint komikus hatású fotókkal illusztrált írásaiban a mindenkori kormányt bírálja, beleértve a jelenlegi szocialista kormányzatot is.