A változó önkormányzati munkát a miniszterelnök-helyettes azzal magyarázta, hogy a járások felállításával egy olyan helyhatósági rendszer kezdhet működni, amelyben a helyi közösségi ügyekre több figyelmet lehet szentelni - hiszen nem az állami feladatok ellátásával kell majd az önkormányzatoknak foglalkozniuk -, a megyei közgyűlések pedig a helyi fejlesztéspolitikát koordinálják majd.

Jelezte ugyanakkor azt is, hogy a járások hatásköreiről zajló egyeztetési folyamat még nem jutott nyugvópontra, meg kell várni, hogy az élet visszaigazolja-e azokat a kompromisszumokat, amelyeket a tárgyalóasztalnál kötöttek meg.

Arra a felvetésre, hogy Budapesten a közigazgatási tárca hét járási központot szeretett volna, a polgármesterek viszont kerületenként egyet, és végül ez a megoldás valósult meg, Navracsics Tibor elmondta: elképzelhetőnek tartja, hogy ha oldódnak majd a tárca terveivel szembeni "kerületi gyanakvások", a polgármesterek is belátják, a minisztérium állt elő a jó elképzeléssel. Ugyanis a járási hivatalok valójában csak háttérintézmények lesznek, amelyek az ügyintéző kormányablakokat szolgálják ki - magyarázta, közölve: ha a kormányablakoknak a jövőben sikerül olyan hálózattá bővülniük Budapesten is, hogy a kerületi és akár a kerületen belüli elérést is biztosítani tudják, "akkor a polgármesterekkel is meg tudunk majd egyezni a hét budapesti központról". Ehhez azonban kell majd a kerületi vezetők egyetértése is - tette hozzá.

Az interjúban érintették az új polgári törvénykönyvet (Ptk.) is, amellyel összefüggésben a miniszter elmondta: nem hiszi, hogy egy élettársi közösség elismertebbé válna, ha a családjogi fejezeten belül szerepel, de azt sem, hogy kevésbé elismert, ha csak a kötelmi jogban. Ez csak formai kérdés, nem tartalmi - értékelt.

Navracsics Tibor - a júliustól hatályos új, az eddiginél szigorúbb büntető törvénykönyvről (Btk.) szólva - kifejtette ellenérveit a magazinnak a halálbüntetéssel szemben is. Hangsúlyozta, tudja, nem kielégítő válasz súlyos, egész társadalmat megrázó gyilkosságok után nemzetközi szerződésekre hivatkozni. Az ilyen bűncselekmények után nagyon egyszerűnek tűnik az a válasz, hogy be kell vezetni a halálbüntetést - folytatta -, de a móri mészárlás is egyszerűen megoldandó ügynek tűnt, a vélt tetteseket meg is találta a rendőrség. Sőt Kaiser Ede ellen le is folytatták a bírósági eljárást, és bűnösnek találták a móri emberölésekben. Csakhogy nemsokára kiderült, nem ő volt a tettes, nem is járt a tetthelyen sem - idézte fel. "Ha létezik hazánkban halálbüntetés, akkor egy ártatlan embert végzünk ki egy el nem követett bűncselekményért" - mondta.

A halálbüntetéssel szerinte az az igazi probléma, hogy megmásíthatatlan, hiszen ha kiderül, hogy a bíróság hibázott, akkor az ártatlanul kivégzett embert nem lehet visszahozni az élők sorába. Ezzel szemben a tényleges életfogytiglani büntetésnél a bírósági hibák kijavíthatók. Bár nem látványos büntetés, de nagyon hatásos - jelentette ki, rámutatva: az elítéltnek semmilyen reménye nincs arra, hogy valamikor is kiszabaduljon a börtönből, elveszti az életcélját, a motiváltságát minden iránt. Nem véletlen, hogy az ilyen büntetésre ítélt bűnözők is azt mondják, inkább a halált választanák, mint ezt - mondta Navracsics Tibor.