Leginkább az Avasra jöttünk, és a konkrét apropót egy meghívás szolgáltatta. Úgy gondoltuk, ez egy sokarcú város és sokarcú városrész, tele szépséggel és brutális konfliktussal, így akarjunk többet tudni annál, amit a hivatalos jelentések mondanak.

Sikerült?

Ha azt mondom, hogy nagyon megrázó, amit tapasztaltunk, azzal csak azért van bajom, mert közben az Avason sok szépség is van. Azzal nem túlzok, ha azt mondom, hogy néhány házban szinte élhetetlen állapotok vannak, és nem látszik a megoldás.

Mit tud nekik mondani?

Kritikát nem lehet hallani, ezek az emberek nem politizálni szeretnének, hanem megoldásra vágynak. Különleges eszközökhöz kellene folyamodni, és ha lehet, alkotmányos garanciákat teremteni ehhez, hogy ha valaki súlyosan, többször, tartósan megsérti az alapvető együttélési normákat, akkor legyen arra lehetőség, hogy a közösség normál piaci áron a lakását megvásárolhassa egyoldalú igénnyel, és maga dönthesse el, hogy kit fogad oda be. Vagyis ne lehessen a tulajdonra hivatkozni, ha valaki feldúlja egy ötvenlakásos társasház életét.

Akkor nem is mondja azt nekik, hogy majd minden jó lesz, ha az ellenzék megbuktatja Orbán Viktort?

Ki nem ejtem a számon a miniszterelnök úr vagy pártja nevét. Akikkel találkozom, azt hiszik, még az előző pártunkban vagyunk, tehát ha hallunk biztatást vagy visszaszólást, akkor azt még MSZP-sként kapjuk.

Akik itt élnek, ilyenről nem beszélnek, én pedig távol tartom ettől magam. Túl ócska dolog lenne, ha idejövök Pestről, és ahelyett, hogy azt akarnám tudni, mit lehet tenni, elkezdenék egy üres locsogást arról, hogy mit gondolok a kormányról. Ez még a benzinpénzt sem érné meg.

Érzi azt most, hogy néha le kell ereszkedni a valóságba, mert mindez nem látható a parlamentből?

Olyan típusú lakótelepen nőttem fel, amilyet itt is látok, nővérem és édesanyám is lakótelepen él. Az internet világában az a politikus, aki nem tud tájékozódni, az nem is akar. Az a kérdés, hogy van-e elég közvetlen benyomás, a megszerzéshez újra és újra próbálkozni kell. Ha ebből médiashow-t csinálunk, ha színházszerű lesz, akkor nem lesz hiteles. Az emberek, akikkel találkozunk, elképesztően normálisan viselkednek velünk, egynek tekintenek bennünket a többiekkel. Az első pillanatban volt némi ijedtség, a házigazdák meg voltak illetődve, de ez fél óráig tartott, aztán éjfélig beszélgettünk. Nem érzek akkora távolságot, ez az ország egyszerűbben, normálisabban, hétköznapibban viszonyul a politikusaihoz, nem emelnek minket az égig.