A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa felidézte, hogy 1944. augusztus 2-án Auschwitz-Birkenauban néhány óra alatt több ezer romát, köztük sok gyereket gyilkoltak meg a koncentrációs táborban. Az elmúlt évszázadban számos más esemény is történt, amikor "cigány emberek estek áldozatul értelmetlen gyűlölködésnek, társadalmi kitaszításnak", elég a romák elleni támadássorozatra, vagy "a napjainkban is olyan népszerű megfélemlítő helyi politikai akciókra gondolni".

"Ezek miatt is eljött az ideje annak, hogy feltegyük a kérdést, miért a romák? A válasz sajnos fájóan egyszerű, és lehet, hogy sokaknak nem is fog tetszeni: a legfőbb oka mi magunk vagyunk reménytelen sorsunknak" - jelentette ki Kállai Ernő.

Kifejtette: "azért maradtunk ebben az állapotban, mert a világ elment mellettünk, fejlődött, mi pedig vártuk, hogy valakik majd segítenek nekünk, megvívják helyettünk ezt a nehéz modernizációs küzdelmet, megértik a nehézségeinket, munkát és megélhetést adnak, és jóindulatúan elnézik nekünk, hogy nincsenek vezető értelmiségieink, nincsenek felmutatható eredményeink, nincs megbecsülésünk sem már napjainkra".

A cigányság évszázadok óta várja a csodát a többségi társadalomtól, de ideje lenne kijózanodni végre. "Még mindig nem vesszük észre, hogy társadalmi értelemben senkik vagyunk, akiket nem kell figyelembe venni semmilyen döntésnél?" - tette fel a kérdést.

A kisebbségi ombudsman kijelentette: a roma társadalomnak saját kezébe kell venni a sorsát, s ennek első lépése az iskoláztatás. "Egyszerűen meg kell fogni gyerekeink kezét, és személyesen el kell vinni őket az óvodába, iskolába."

Ha nem ez történik, "nem lesz egy olyan új generáció, amely meg tudja fogalmazni a közösség érdekeit". Ebben az esetben pedig "el fognak minket pusztítani, társadalmi értelemben mindenképpen".

Kállai Ernő szerint le kell számolni az illúziókkal, vagyis a jövőben sem lesz munkája a romák többségének, mert képzetlen munkaerőre nincs szükség, esetleg lesz közmunka. Folytatódik a szegregáció, "sőt használhatatlan tudással munkalehetőséget szerezni képtelen, segélyért könyörgő vagy a bűnözés területére sodródó tömegek megjelenése várható".

"Ne kössünk elvtelen kompromisszumokat a mindenkori hatalommal, hogy így talán kapunk valamit!" Saját egzisztenciát kell teremteni a tanulás révén, s meg kell valósítani a tényleges képviseletet, hogy a többségi politika "kénytelen legyen komolyan venni" a cigányságot - fogalmazta meg Kállai Ernő.

Herczog Edit (MSZP) európai parlamenti képviselő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a második világháborúból hazatérő milliók követelésére alapul az európai közösség gondolata, hogy soha többé ne forduljon elő hasonló esemény.

"Ami megtörténhetett, az megtörténhet, ha tűrjük." Európa jelszava nem kisebbség és többség, hanem kizárólag "az egység a sokszínűségben", ami most 500 millió európait jelent. "Bármelyik társadalmi csoport elé oda lehet tenni a csak szócskát, de ez az, amit nem lehet eltűrni" - mondta.

Suchman Tamás szocialista politikus héberül kezdte beszédét, a holokauszt során elpusztított áldozatokra emlékezve. Utalt rá, hogy az 1920-es években kezdődött Magyarországon a szélsőjobboldal térnyerése, törvényeik "szörnyűbbek voltak, mint akkor Németországban".

Ma Magyarországon már nem néhány tízezren, hanem 600 ezren vagy 800 ezren élnek cigányok, "és azt látjuk, hogy a szélsőjobboldal egyre erősebb ebben a parlamentben és egyre erősebb ebben a hatalomban". Meg kell erősíteni a cigányságpolitikát, a munkahelyeket, a gyermeknevelési lehetőségeket, s a rendőrségnek kell gondosodnia a cigányság és a zsidóság "életének és létének" védelméről - fogalmazta meg Suchman Tamás.

Dénes Sándor (Fidesz-KDNP), Nagykanizsa alpolgármestere arról beszélt, hogy vannak bűnök, amelyek nem évülnek el, amelyek alól nem adhat feloldozást a múló idő sem, s ilyen bűn a holokauszt. Ehhez hasonló borzalom soha többé nem történhet meg, nem fordulhat elő Európában és a világ más tájain sem, hogy "embereket a származásuk miatt üldözzenek, gyilkoljanak, ebben segíthet a múlt feldolgozása, a szembenézés, az emlékezés".

Teleki László (MSZP) a nagykanizsai cigány kisebbségi önkormányzat elnökeként ugyancsak arra utalt, hogy már az 1930-as években megkezdődött a romák kirekesztése a munkahelyekről, az oktatásból, de sajnos ma is érezhető - nem párhuzamba állítva az akkori időkkel - ez a probléma. Nincsenek munkahelyek, egyesek kirekesztik a cigányságot, "nagy baj van, amire oda kellene figyelni".

Beszélt a cigányok elleni sorozattámadásról, amelynek említésekor azt mondta: "azért is kell ez a megemlékezés, hogy figyelmeztessük a mát, a jövőt, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a holokauszt ne ismétlődhessék meg". A cigányság történelmi lemaradását nem lehet egyik napról a másikra behozni, türelem kell, hogy újra bejussanak a munkahelyekre, tanulhassanak, és ott lehessenek a politikai döntéshozók között - mondta Teleki László.

A megemlékezésen a helyi Vörös Rózsák cigány hagyományőrző együttes muzsikájával kísérve helyezték el a résztvevők koszorúikat, virágaikat a nagykanizsai roma holokauszt emlékműnél. A megemlékezés után a Magyar Plakát Házban emlékkoncertet rendeztek, amelynek bevezetőjeként a Fidesz, az MSZP és az LMP politikusai is emlékező beszédet mondtak.