Az első a tananyag irdatlan mennyisége, ami rendkívül sokat nőtt a 20. század folyamán. Elfeledkezünk néha a gyerekekről. Mondok egy példát. 1904-ben az akkori gimnáziumok - 8 osztályos gimnáziumok - 4. osztálya, azaz a 14 évesek osztálya a legkönnyebb volt, ezen az évfolyamon szinte csak ismételtek a diákok. Ennek hátterében ott volt az a tudás - ami meg is jelent egy fél mondatban a tantervekben -, hogy ez a kamaszkor kulminációs ideje, amikor nem lehet megterhelni a gyermekeket. Azóta ezer vizsgálatból tudjuk - hormonális, idegrendszeri és egyéb vizsgálatokból -, hogy a kamasz fiziológiás, élettani eredetű lustaságban szenved. Mégis eközben csináltunk egy olyan iskolarendszert, amelyben ekkor kell a maximumot produkálni Megfeledkeztünk arról, hogy milyen a gyerek.

Ez azt jelenti, hogy a problémák kódolva vannak a mostani iskolarendszerünkben?

Valami változott, de az a szemlélet, hogy nem tudom, mikor, mennyivel lehet megterhelni a gyermekeket, nem változott. Hogy lehet az, hogy egy 85 éves ember emlékszik az iskolai tananyagra, míg egy mai fiatal három évvel az iskolája befejezése után már mindössze a tananyag 9 százalékára emlékszik, úgy hogy azt használni is tudja? Ennyivel rosszabb lenne az iskola vagy a gyerekeke? Szó sincs erről. A 85 éves bácsi sokkal kevesebbet tanult, jól megválogatott anyagot. A jól megválogatott, kevés információi orientál, a későbbiekben is nyitottá tesz, de a rosszul vagy sehogy sem megválogatott óriási információözön dezorientál, kioltja az érdeklődést. Magyar mérések is vannak erre, amelyek bizonyítják, hogy a gyermekekben a magukkal hozott érdeklődés magas, de bemennek az iskolába, és az érdeklődésük csökken, zuhan vagy eltűnik.

Látszik-e bármiféle változás az iskolarendszerben?

A válaszom kettős: egyrészt abszolút látszik. Vannak törekvések fent és lent is. Nem csak alternatív iskolák, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, hanem önkormányzati iskolákban, amelyek ugyanolyan körülmények között dolgoznak, mint a többi intézmény. Azok között is vannak olyan, ahol lelkes tanárok és tanítók, amelyek használják az új módszereket, például a kooperatív tanulás módszerét, amely az agresszió óriási ellenszere. A másik oldalról az is elmondható, hogy a közoktatás nagy tömege, nagy masszája ma még mozdulatlan. És ettől egyformán szenvednek tanárok és diákok is.