Nem számíthatunk arra, hogy a decemberi, koppenhágai klímacsúcson a világ országainak vezetői olyan éghajlatpolitikát határoznak meg, amelyre szükség lenne a globális felmelegedés megfékezéséhez, azaz a 2000-ben tapasztalt kibocsátási szinthez képest 25-40 százalékos csökkentést valósítsanak meg 2020-ig - mutatott rá a Közép-európai Egyetem tanára.

Ürge-Vorsatz Diána azonban hozzátette: egy keretegyezmény azonban megszülethet ezen a találkozón, amely fő pontokat tartalmaznak majd és amelyet a világ minden vezető politikusa aláír, a részletek kidolgozására azonban csak a jövőben kerül sor. Ezen részletek közé tartozhat, hogy az egyes országok milyen mértékben csökkentik kibocsátásukat, illetve az, hogy ki, milyen forrásokat biztosít a klímavédelmi kérdésekre.

Sok minden történt, de ez nem elég

Rámutatott arra is, hogy bár nem elegendőek azok a lépések, amelyeket egyes országok tesznek, mégis sok minden történt az elmúlt években a klíma védelme érdekében. A többi mellett az, hogy bár az Egyesült Államok korábban, a Bush-kormányzat alatt mindent megtett azért, hogy ne jöjjön végre egységes klímapolitika a világon, egyes tagállamok önállóan mégis arra törekedtek, hogy eleget tegyenek a kiotói vállalásoknak.

Sokat tesznek a felmelegedés ellen a fejlődő országok is. A szakember kiemelte Brazíliát, valamint Kínát, amely a legambiciózusabb szabályt vezetett be a háztartási energiafelhasználás csökkentésére.

Hangsúlyozta: a fejlődő országok újabban a folyamat élére álltak, ezzel lepipálják a fejletteket. Tavaly volt például az első olyan év, amikor a fejlődő országokban több szélerőművet építettek, mint a fejlettekben.

És, hogy mit tesz eközben Magyarország? Szinte semmit, az ország csak akkor lép, ha az Európai Unió a fejére koppint - mutatott rá a klímakutató. Az ország nem használja ki a lehetőségeket, ezzel pedig a lakosság jár rosszul.