Hatszáz-hétszáz ezer magyarról lehet elmondani, hogy reménytelenül szegény - ők az átlagjövedelem felénél kevesebből élők, a tartósan leszakadók. A szegénység életkörülmények alapján is meghatározható: ilyen, ha valakinek nincs pénze meleg ételre, fűtésre vagy nincs fürdőszobája - mondta az InfoRádió által megkérdezett szociológus. Spéder Zsolt hozzátette: ez nagyon nagy arány.

Legnagyobb eséllyel az alacsony iskolai végzettségűek, így tartósan munkanélküliek, az északkelet- és délnyugat-magyarországi aprófalvas vidékeken élők, az egyszülős, illetve sok gyereket nevelő családok, valamint a megözvegyült, egyedül maradó idősek jutnak szegénysorba - magyarázta a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója. Megjegyezte: a roma népességen belül is sokszorosan meghaladja az átlagot a szegények aránya.

Spéder Zsolt szerint a városokban szem előtt vannak a hajléktalanok, ám az nem derül ki, ha a falvakban egyedül maradó nők, idősebb asszonyok rossz körülmények között élnek. Ez összefügg azzal is, hogy a kistelepülések lakossága elöregedőben van: a fiatalok, a munkaképesek elköltöznek, az idősek pedig egyedül maradnak - ők lehetnek a legveszélyeztetettebbek.

Az egyszemélyes háztartások több mint tíz százaléka arra panaszkodik, hogy nem tudja megfelelően fűteni a lakását. Az ilyen, általában alacsony jövedelmű, egyedül maradt, jórészt kistelepüléseken élő embereknek a gyógyszereikre is sokat kell költeniük, így valószínűleg a fűtésen próbálnak spórolni - fűzte hozzá a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója.