A másodfokú bíróság kimondta, hogy a Külügyminisztérium köteles Vándor Jánost "a kihelyező okirata szerinti helyen tartós külszolgálatban tovább foglalkoztatni".

Az elmaradt járandóságok, a kártérítések összegéről első fokon folytatódik az eljárás.

A thaiföldi nagykövetet 2005. januárjában rendelték vissza azért, mert a több százezer áldozatot követelő természeti katasztrófa utáni helyzetben nem tartózkodott állomáshelyén.

2005. január 6-án Somogyi Ferenc akkori külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy "a döntés alapja szakmai megfontolás: a dél-kelet-ázsiai természeti katasztrófa bekövetkezése után kialakult helyzetben a nagykövetnek állomáshelyén rendelkezésre kellett volna állnia".

A misszióvezető azonnali hatállyal történő visszahívását és felmentését Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is kérte, miután a médiában széles nyilvánosságot kapott, hogy a nagykövet 2004. december 24-től 2005. január 5-ig Magyarországon töltötte szabadságát.

Vándor János ezt követően indította meg a magyar bírói gyakorlatban eddig precedens nélküli munkaügyi pert.

Az eljárás során a felperes előadta, hogy a szökőár idején téli szabadságát töltötte Magyarországon.

A katasztrófa bekövetkezése után pedig nem tudott kiutazni a Thaiföldön uralkodó állapotok miatt, de erre a Külügyminisztérium nem is utasította. Január elején azonban indoklás nélkül, jogellenesen megszüntették megbízatását.

A Külügyminisztérium az eljárás során többek között azzal érvelt, hogy a nagyköveteket a köztársasági elnök nevezi ki, az államfőt pedig nem kötelezheti a bíróság újabb kinevezésre.

Az első fokon eljárt Fővárosi Munkaügy Bíróság idén tavasszal már nem jogerősen kimondta, hogy jogellenes volt Vándor János visszahívása.

Ez ellen fellebbezett az alperes, de kedden a Fővárosi Bíróság jogerősen is úgy ítélt, hogy jogellenes volt, amikor a Külügyminisztérium egyoldalúan úgy módosította a felperes kinevezési okiratát, hogy "referensi munkakörbe" helyezte.