A politikusok megközelíthetetlenségéről és az ezt megakadályozni hivatott technikákról ír Gyurcsány Ferenc kormányfő blogjában.

"Ha politikai verseny van, és egymással versengő pártok, valamint tagolt nyilvánosság, akkor egy politikai vezető nagyon könnyen tudhatja, hogy milyen vélemények vannak arról, amit csinál. Egyszerűen csak azt kell tenni, hogy olvassa azokat a lapokat is, amelyek nem a hozzá közeli értékeket, véleményeket képviselik. Én olvasom mind a négy politikai napilapot, olvasom a két, mondjuk úgy, hogy bulvárújságot és a két gazdasági napilapot. Ez összesen nyolc. Ezeket minden reggel átlapozom. A hetilapok közül minden héten különböző mélységben átolvasom, átlapozom a HVG-t, a 168 órát, az Élet és Irodalmat, a Figyelőt, a Magyar Narancsot, a Heti Választ és a Demokratát. Ja és persze nagyokat mosolygok és nevetek a Hócipőn.

Amikor miniszterelnök-jelölt lettem, azt mondtam a barátaimnak, hogy segítsenek abban, és szóljanak, ha azt látják, hogy - úgy fogalmaztam - kezdek meghülyülni. Az nyilván nem kétséges, hogy vannak nehezebb, meg könnyebb periódusok a miniszterelnök életében is. Van amikor feszültebb, van amikor nyugodtabb. Van amikor türelmetlenebb, van amikor végtelen türelemmel tud hallgatni rettenetes butaságokat és abszolút indokolatlan és rosszhiszemű kritikát is. Nem vagyunk gépből. Én sem vagyok abból. Érzelmeim vannak, meggyőződésem van, nem akarom eltakarni, milyen vagyok, milyen a személyiségem, éppen mit érzek. Nem kívánok egy valamilyen kívülről diktált, vagy elvárt, vagy akár magam által konstruált szerepnek megfelelni."