Az ember gyanútlanul nézi a mobilját az utcán. Taxit vár vagy a térképen keres. Vagy talán ama rutinná vált reflex dolgozik benne, hogy a képernyőt bámulja, ha épp nincs más dolga. Ekkor csapnak le az általában maszkot viselő mopedes rablók, akik kiragadják a telefont a kezéből. Vagy kilopják a telefont a zsebéből vagy a táskájából, és még észre sem veszi, mert a bluetooth-fülhallgatón keresztül tovább szól a zene.

A The Times című napilap szerint ilyen dolog átlagban minden nyolcadik percben történik Londonban és a telefonok 80 százaléka külföldre kerül. Azt is kiderítették, hová: az iPhone-ok 28 százaléka Algériában, 20 százaléka Kínában, 7 százaléka Hongkongban, 6 százaléka – meglepő módon – az Egyesült Államokban és 3 százaléka Pakisztánban landol.

A rabolt eszközöket egy összehangolt hálózat mozgatja, amelynek tagjai egymástól független „alvállalkozók”: tolvajok, kezelők, hekkerek és eladók. A lap a telefonok közül sokat egy bizonyos algériai piachoz – az Észak-Afrikában híres – El Harahhoz köt. Algír eme külvárosában „könnyfakasztó profitért” adják tovább lopott eszközöket. A hat utcasarokra nyúló „millió dolláros ökoszisztéma” az embereket az utcán leszólító árusokból és színes cégérek alatt működő mobilboltokból áll, ahol elegáns üvegvitrinek labirintusában az összes mobiltelefon-modell kapható. Ezek vagy még dobozban lévő, új telefonok, vagy használtak.

A lánc első állomása London, ahol tavaly hetvenezer telefont ragadtak el, ami az országos adat negyede. A The Times egy olyan nő telefonját figyelve jutott el Algériáig, akinek a zsebéből vették ki a mobilt. A lopást a metróból kilépve vette észre és otthon azt látta, hogy a telefonja pár kilométerrel arrébb, egy másik kerületben van. Felhívta a rendőröket. A válasz: házkutatási parancs nélkül nem mehetnek be.

A tolvajok közben repülőgép-üzemmódba tették a telefont, hogy ne lehessen követni és átadták a láncban következő csoportnak, a „kezelőknek”. Ők a jeleket blokkoló táskákban vagy alufóliába csavarva tartják az eszközöket. A mobilokat még vagy brit földön feltörik és gyorsan elkezdenek leemelni pénzt az áldozatok bankszámlájáról, vagy vásárolnak velük vagy mennek tovább a csempészekhez.

A lap szerint általában az utastér első soraiban ülő „törzsutasok” viszik a repülőn az Apple-bolt hiányában, legális úton csak csillagászati áron hozzáférhető iPhone-okat Algériába. Ők a Caba-csoport. A csempészet másik módja a hamisított menetlevéllel ellátott konténer.

A Caba-tagok azt is tudják, hogy öt telefonnal gond nélkül beléphetnek, de tíz esetén kihallgatásra számíthatnak. Viszont jóban vannak a vámosokkal. A The Times látta, hogyan ölelkezik össze az egyik csempész az illetékessel és sétál át a csoport gond nélkül a vámon. A londoni nő telefonja is Algírban adott ismét életjelet magáról.

A repülőn látott csempészt követték egy olyan helyre, ahol hekkerek apró pénzért feltörik a mobilt. Akár úgy is, hogy megtévesztő üzenetet küldenek a tulajdonosnak, hogy az eszköze nyomára bukkantak, lépjen be iCloud-adataival ezen és ezen a valójában hamis oldalon. A nő is kapott ilyet és ezek után még látta, hogy a Belfort-piacon volt a telefonja, de már nem derült ki, mi lett vele. A lezárt telefonokat ugyanis alkatrészeik miatt darabokra szedik. Míg a londoni tolvajok körülbelül 100 fontot kapnak egy-egy darabért, a végső eladó profitja akár 500 font is lehet – írja a The Times.