A sajátjai közt vannak, akik energikusan fúrják, az ellenfél sem kíméli – így ment Rishi Sunak brit miniszterelnök az eheti első kormányfőjelölti tévévitára. A toryk támogatottsága 19 százalék, a Munkáspárté 40 százalék. Ehhez képest ellenfele, Sir Kier Starmer, a történelmi győzelemre esélyes Labour-vezér volt az, aki jobbára udvarias kisfiúként prezentálta magát az ITV által közvetített összecsapásban.

A mézes-mázos stílusáról ismert Sunak viszont harcikutyaként vetette magát a ringbe, és azzal ragadta torkon az ellenfelét, hogy a Munkáspárt évi 2000 fonttal akarja megemelni a családok adóját. Amire még hangosabban azt kellett volna válaszolni, hogy „nem, nem igaz” – de Sir Keir okfejtésbe kezdett arról, hogy csak néhány adót emelnének. Húsz percbe telt, mire kisajtolta magából azt, hogy „nonszensz”, amit a kormányfő mond.

Másnap hiába mondta, hogy „Sunak hazudik”, és közgazdászok azt, hogy a vesztésre álló konzervatívok egy olyan matematikai számítást alkalmaztak, ami enyhén szólva túlzó,

a benyomás az volt, hogy Sunak jött ki jobban a vitából.

Miközben a brit közszolgáltatások enyhén szólva hagynak kívánnivalót maguk után – elég a kórházi zsúfoltságra vagy a rendőrség szelektív nyomozásaira gondolni, mert nincs elég forrás –, az ezekért elméletileg felelős kormányfő azzal bénította le ellenfelét, hogy az engedné a migrációt és rosszabb gazdasági helyzetbe hozná az embereket.

Sir Keir Starmernek is van közben gondja a saját pártjával – ahogy a néhány, máshová átült képviselője miatt megszégyenített Sunaknak is. Néhány éve sikerült megzaboláznia a tagokat és elcsitítania az antiszemitizmus vádját, de jött a Gázai háború – és mivel egyes tagok szerint nem elég harcias Izraellel szemben, már-már őt is bűnrészesnek lehet tartani a nagyszámú palesztin halottért.

Részben ehhez kapcsolódik, hogy közölte: nem indulhat munkáspárti képviselőként a párt egykori felfüggesztett belügyminiszter-jelöltje, mert arról beszélt, hogy a feketékhez képest a zsidók és romák nem szenvedtek el rasszizmust, csak előítéletet. Starmer tiltását viszont felülbírálta a helyettese, és ennek nyomán a pártvezér meghátrált.

Eme „rugalmassága” – mások szemében gyengesége – is késztette arra Marc Almond történészt, hogy azt mondja: Putyin elfogyasztaná reggelire.

Ebben a pillanatban azonban nehéz elképzelni, hogy a Munkáspárt ne nyerjen – hacsak nem követ el valami baklövést a további négy hét során. Sunak tévévita-győzelme viszont pürroszi lehet, mert pártját máris szorongatja egy tőle jobbra álló rivális. Két nappal az után, hogy a brexitvezér Nigel Farage közölte, a Reform UK párt élére áll és indul a választáson, úgy megugrott a támogatottsága, hogy már csak két százalékra van a kormányzó konzervatívoktól. Ez azonban nem fordítható le egy az egyben parlamenti helyekre, mert az Egyesült Királyságban hagyományosan csak egyéni képviselőjelöltekre lehet szavazni, tehát az párt nyer, amelynek a legtöbb egyéni képviselője tud győzni a saját választókörzetében - a nem a győztesre adott összes többi szavazat pedig elvész.