Az egykor a patinás New Yorker magazinnál dolgozó Seymour Hersh szenzációsnak tűnő leleplezéssel állt elő: Joe Biden amerikai elnök adott parancsot az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek felrobbantására.

A veterán szerző pedigréje tiszteletre méltó: Pulitzer-díjat kapott a vietnámi háború idején eltussolt My Lai-mészárlásról szóló anyagáért, tudósított a bagdadi Abu Ghraib börtönben az amerikaiak által elkövetett kínzásokról és a titkos izraeli atomprogramról.

Most azt állítja: az ukrajnai háború kezdete előtt Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó több biztonsági ügynökséget összefogó csoporttal kezdte tervezni az Északi Áramlat felrobbantását, az ő olvasatában azért, hogy nyomást gyakoroljanak Moszkvára, hogy álljon el az ukrajnai inváziótól. Azt, hogy végül a háború idején, tavaly szeptemberben robbant fel a vezeték, azzal magyarázza, hogy Bidenék Németországot akarták olyan helyzetbe hozni, hogy ne tudja azt beindítani és kihátrálni Ukrajna támogatása mögül.

Emlékezetes módon a nyugati vezetők szabotázsnak állították be a robbantásokat, elkerülve, hogy közvetlenül Moszkvát vádolják. Ezt csak Ukrajna, Lengyelország és a balti államok tették meg. Azóta pedig az a narratíva terjedt el a nyugati sajtóban, hogy „nincs egyértelmű bizonyíték, talán soha nem derül ki, ki az elkövető”.

Hersh viszont biztos benne – bár érvelése Achilles-ina az, hogy összes állítását „egy, a műveletről közvetlen ismeretekkel bíró forrásra” építi.

Forrása szerint a CIA megtalálta a módszert, hogyan lehet úgy intézni, hogy ne lehessen bizonyítani, ki állt a háttérben. A művelethez haditengerészeti búvárokat alkalmaztak, akik nem álltak a különleges műveletek parancsnoksága alatt és így nem kellett a tervet megosztani a kongresszussal. A NATO-tag, földgázexportőr Norvégia, amelynek előnyös az orosz gáz kiiktatása, megtalálta az ideális helyszínt, ahol csak 90 méter mély a tenger. Az amerikai búvárok itt merültek le és tették rá a masszív C4-es robbanótölteteket a csövekre, majd álcázták le betonnal.

Mindez a tavaly júniusi BALTOPS22 tengeri NATO-gyakorlat idején történt. Hersh szerint Biden kérésére nem azonnali, hanem későbbi robbantás mellett döntöttek. A megoldás egy szonárbója lett, amelyet szeptember 26-án dobott le a norvég haditengerészet látszólag rutinrepülést végző gépe. A bója olyan frekvenciájú jelet bocsátott ki, amelyet felismerve a robbanószerkezetek működésbe léptek.

Emlékeztetőül: Hersh összes fenti állítása egyetlen forrásra épül – szembemenve az újságíró-iskolákban is tanított Washington Post-nyomozással, amelyben Bob Woodward és Carl Bernstein riporterek aprólékosan, minimum két, egymástól független forrással erősítették meg cikkeik minden egyes állítását.

De arra is van példa, hogy egy forrással sem lőtt nagyon mellé a riporter. Andrew Gilligan BBC-tudósító 2003-ban közölte: a brit kormány feltupírozta az iraki fenyegetésről szóló szakértői anyagot – azt állítva: Szaddam Husszein 45 percen belül csapást tud mérni. Vélhető forrása, egy fegyverzetellenőr öngyilkos lett, a BBC-t éveken át tartó vizsgálat marasztalta el. Viszont ma nem állítja senki, hogy Irakban a 2003-as inváziót igazoló, tömegpusztító fegyverek lettek volna.

Hersh bírálói leginkább azért fogalmaznak meg kétségeket vele szemben, mert egyetlen forrásra épít.

Egy másik érv, amellyel a hivatalos narratívát megkérdőjelezőket – így Hersht – bírálják: amit ír, az kapóra jön a moszkvai propagandistáknak, az ellenséges kínaiaknak, a kétkedő indiaiaknak, az amerikai szélsőbalosoknak és a trumpistáknak. Így működik a dezinformáció – süti rá a bélyeget a magát a dezinformáció elleni fellépés harcosának tartó .coda nevű oldal, amely szerint elég egy nem bizonyított állítást publikálni, majd az arra adott reakciókról tudósítani ahhoz, hogy milliók azt higgyék, az eredeti állítás valós.

Viszont eme logika szerint akkor a konkrét bizonyíték hiányában azt sem lenne szabad hinni, hogy Vlagyimir Putyin mérgeztette meg Szergej Szkripalt volt hírszerzőt.

Hersh minden bizonnyal nem szerzett jópontokat azzal a megjegyzésével, hogy az Egyesült Államok most három-négyszer drágában szállít cseppfolyósított földgázt európai szövetségeseinek. Előtte pedig – írja – az volt a félelme: Putyin extra bevételhez juthat az Északi Áramlat 2-vel, Nyugat-Európa függésbe kerül az olcsó orosz gáztól és kevésbé fog támaszkodni Amerikára. Már az Északi Áramlat 1 is veszélyes volt ebből a szempontból, de a 2-es még inkább, mert a német gázigények több mint felét biztosította volna.

Maga Hersh is megenged magának spekulációt: szerinte Biden és illetékesei közvetve kikotyogták, hogy fel tudják robbantani az Északi Áramlatot. Szerinte erre utal, hogy néhány héttel az ukrajnai invázió előtt, február 7-én Biden elnök a hozzá látogató Olaf Scholz német kancellár társaságában azt mondta a sajtónak, „ha Oroszország támad, akkor többé nem lesz Északi Áramlat 2. Véget vetünk neki.”

Húsz nappal később Victoria Nuland külügyi államtitkár – akit a nyugati narratíva bírálói gyakran említenek, a kijevi Euromajdan tüntetéseit a helyszínen bátorító és az ukrajnai belpolitikát aktívan formáló amerikai illetékesként – 2022. január 26-án egy sajtótájékoztatón azt mondta, „az Északi Áramlat 2 nem indul be”, ha Moszkva megtámadja Ukrajnát.

A Hersh-t bíráló .coda, csakhogy bebizonyítsa, hogy a riporter nem szavahihető, finom karaktergyilkosságot is elkövet. Állítása szerint a szíriai Asszad-rezsimhez túl könnyű bejárással rendelkezett és egy idő után túl szívesen nyilatkozott az orosz és egy egyes arab médiumoknak, sőt, nőellenes megjegyzéseket is tulajdonít neki.

További bírálat, hogy a riporterlegenda a Substack nevű, az olvasók felé közvetlenül publikáló portálon tette közzé a cikkét, nem pedig a hagyományos módon, azaz a tényeket ellenőrző, bejáratott és cikkeit több forrásra építő médium szabadúszójaként vagy munkatársaként.

Más irányból a Trump-barát, a magát „a világ dolgaival foglalkozó zsidó magazin” bírálja Hersht – azért, mert szerinte a szabotázs nem úgy történt, ahogy leírja és más volt Biden motivációja.

Biden – Hersh forrásával szemben – nem volt „tökös, aki azt mondta, megcsinálja és meg is csinálta”, hanem egy „gondatlan öregember”, aki annyira el volt foglalva elődje, Donald Trump munkájának felszámolásával, hogy „zöld utat adott egy európai háborúnak” (ami Trump alatt nem történt volna meg).

Mint a Tablet megjegyezte: Trumpot idegesítette, hogy Németország olcsó energiához jutott, amivel Berlin más európaiakkal szemben is nem fair előnybe kerülhetett. Trump ezért szankcionálta az Északi Áramlat 2-t építő céget. A „nem következetes” Biden viszont feloldotta a szankciókat – egyrészt, mert Trump lépéseit akarta leépíteni, másrészt, mert így akart köszönetet mondani az Európában akkoriban első számú Trump-ellenfél Angela Merkel német kancellárnak.

(A nyitóképen: a svéd parti őrség felvételén földgáz bugyog fel az Északi Áramlat 2 csővezetékből a Balti-tengeren, svéd felségvizeken 2022. szeptember 28-án. Négy nap alatt ez a negyedik hely, ahol megsérült az orosz gázt szállító Északi Áramlat 1 és 2 gázvezeték. A négy lyukból kettő Svédország, kettő pedig Dánia kizárólagos gazdasági övezetében van. Svéd szeizmológusok 26-án két robbanást észleltek a vezetékpár nyomvonalán.)