Miközben világszerte téma és törekvés az üvegházhatást keltő gázok emissziója - és így a fosszilis energiaforrások használatának - visszafogása, Amerika két vezető olajcége azt tervezi, hogy még inkább felpörgeti kitermelését.

Az ExxonMobil és a Chevron közölte, hogy

a 2020-as években drámai módon megnöveli az olajkitermelést a Texasban található Permi-medencében.

Előbbi a mostani 600 ezerről 1 millióra, utóbbi pedig 650 ezerről 900 ezerre pörgeti fel a hordóban mért napi kitermelést.

A Permi-medence az amerikai palaolaj-boom központja és eddig kisebb cégek voltak a különleges technológiát igénylő kitermelés úttörői – ugyanakkor sokan közülük küszködnek.

Az ExxonMobil és a Chevron ambíciózus tervei azt jelentik, hogy az Egyesült Államok újabb kihívást intézett az Opec olajexportőr-szervezet és Oroszország felé is: versenyben marad az amerikai palaolaj, amely az utóbbi évtizedben lefelé nyomta a nemzetközi olajárakat és átalakította a piacot.

A két nagy cég ráadásul nem áll meg a most bejelentett növekedési terveknél. Michael Wirth, a Chevron vezérigazgatója egy előadásában azt mondta: „nem érnek itt véget a terveink, még közel sem vagyunk a potenciálhoz.

Jelenleg csak a mezők kapacitásának kevesebb, mint 10 százalékát hozzuk a felszínre, példátlan lenne az iparág történetében, ha otthagynánk a maradék 90 százalékot”.

A Financial Times üzleti lap megjegyzi: a szokványos kitermelési technológiával a palalelőhely kapacitásának 20-40 százalékát tudják kiaknázni, a fejlettebb technológiával már 30-60 százalékát.

A Chevron-főnök azt is közölte: immár mesterséges intelligenciát bevetve keresik azokat a helyeket, ahol a leginkább profitábilis kutat fúrni.

Ágazati elemzők ugyanakkor megjegyzik: úgy tűnik a nagy cégek a jövőben egyre inkább a palaolaj-kitermelésre koncentrálnak majd és azt állítják, hogy a jelenleg domináló kisebb és tőkehiánnyal küszködő cégekkel szemben ők egyértelműen jövedelmezővé teszik a palakitermelést.

A Chevron például jó pozícióban van, mert a kitermelési körzetében fekvő földeket birtokolja is és így nem kell fizetnie a fúrás jogáért másoknak. Az ExxonMobil pedig azt mondta: még nyomott, hordónkénti 35 dolláros olajár mellett is képesek lesznek 10 százalékos profitot termelni a Permi-medencében.

A Bloomberg elemzése ugyanakkor felvetette: nem veszélyes-e szinte egy lapra feltenni mindent, ahogy ezt most a két nagy olajcég teszi? A válasz az, hogy

a klímaváltozás miatti kampányok és a befektetőkben élő benyomás, hogy „az olajiparnak már vége”, rizikóssá tette a hosszútávú projekteket.

Azaz, a Wall Streeten azt nézik, hogy az adott cég mennyire tudja kordában tartani a pénzügyeit, mennyire rugalmasan tudja kezelni, hogy hol fúrjon és mennyit termeljen ki. A két nagy olajóriás épp ezért döntött úgy, hogy „rátelepszik” a texasi palamezőkre, mert úgy érzi, hogy itt tud viszonylag kis költséggel nagy haszonra szert tenni és fenntartani a befektetői bizalmat.

A globális felmelegedés miatt az energiamixben változásokat követelő aktivisták számára pedig az a hír, hogy az olajipart nehéz lesz kimozdítani a pozíciójából.