Németország 16 évvel ezelőtt lépett be az európai valutaegységbe, amely jórészt a néhai Helmut Kohl kancellár kezdeményezésére jött létre. A tagsággal együtt járt az euró bevezetése és a német márka kivonása a forgalomból. Erre több hónap állt a lakosság rendelkezésére, de az ezzel kapcsolatos kormányintézkedés kimondta, hogy a márkát mindig be lehet váltani euróra. Alighanem ez a megnyugtató rendelkezés is közrejátszott abban, hogy a németek nem kapkodták el a márka átváltását euróra, ugyanis jelenleg is még több mint 12 és fél milliárd márka van magánkézben.

Az euró és a márka árfolyama a közös valuta bevezetése óta nem változott: egy euróért továbbra is két márkát kér a nemzeti bank, amelynek fiókjai minden városban készen állnak a közel fél évszázadon át használt német pénz átváltására. Ebben az évben közel három és fél millió márkáért kértek eurót. Ez az összeg erősen elmarad a tavalyi csaknem ötmillió márka mögött, amiből a nemzeti bank arra következtet, hogy egyre kevesebben bukkannak otthonukban az egykori fizetőeszközre, vagy jutnak háztartás-felszámolások során márka birtokába kisebb-nagyobb értékben.

Jelenleg még valamivel több mint tizenkét és fél milliárd márka van magántulajdonban de, mint a nemzeti bank szóvivője elmondta, az összeg felét papírpénz teszi ki, míg a maradék aprópénz. Utalt azonban arra, hogy a visszaváltásnál feltűnt, hogy elsősorban papírpénztől akarnak szabadulni, míg az érmék – feltehetően – gyűjtők birtokában maradnak.

A szóvivő elmondta azt is, hogy a nemzeti bank pénztárosainak adott utasítás értelmében a különleges alkalmakra kibocsátott egy-két- vagy ötmárkás érméket kínáló magánszemélyeket tájékoztatják arról, hogy ezek az érmék névértéküknél magasabb összegre számíthatnak árverések során.

Azonban nemcsak németek jelennek meg márkával, hanem külföldiek is, kiváltképpen az egykori Jugoszláviából származó személyek, ugyanis a 90-es években kirobbant polgárháború idején a függetlenné váló országokban a márka lett a félhivatalos fizetőeszköz.