A nemzetközi vásáráról ismert Lipcse már az NDK-ban is kirakatvárosnak számított, ahol a tavaszi és az őszi vásár idején jóval több áruval látták el az üzleteket, mint Kelet-Németország más városaiban. Így aztán Lipcse nem egészen nulláról indult, amikor megkezdődött az újraegyesült Németország egyik legfontosabb programja: a keleti tartományok fellendítése.

A korszerűsített logisztika a városba vonzotta az autógyártást, a finommechanikát, egyben pedig a jól képzett fiatal munkaerőt. Így a Wirtschaftswoche című gazdasági hetilap nemrég közzétett felmérése szerint Lipcse a leglendületesebben fejlődő keletnémet város, maga mögött hagyva Berlint is.

A fővárost Erfurt majd Drezda követi - megújult üzemeivel és szolgáltató iparával. Előkelő helyen áll Wolfsburg, amely lényegében a második világháborút követően lépett városi rangra, miután a Volkswagen oda helyezte központját és olyan keretfeltételeket biztosított, amelyek beruházókat és munkakeresőket egyaránt vonzott.

Hasonló módon védelmezi rangos helyét Ingolstadt, mint az Audi gépkocsikonszern központja, valamint Würzburg is, egyetemével és fejlett technológiára szakosodott cégeivel. A nyugatnémet ipar egykori központja, a Ruhr-vidék viszont a szénbányászat és a kohászat csődjével nem tudott megfelelő választ adni az új idők kihívásaira és a tönk szélére jutott. Nem véletlen, hogy egyre többször hangzik el a berlini törvényhozásban az a javaslat, hogy a szolidaritási járulék egy részét fordítsák a volt nyugatnémet iparvidékek talpraállítására.