A tervezettnél egy nappal korábban hazautazott Francois Hollande Hágából, a hét ipari hatalom által tartott atomcsúcsról, a francia média szerint a szocialista vezetők kétségbeesett sürgetésére. Mindenki azt várja ugyanis tőle, hogy világos iránymutatást adjon a választási eredmények miatt megzavarodott tagságnak.

Vasárnap a baloldali vezetők még tagadták, hogy a szavazók a kormány politikáját büntették volna, mára azonban a legtöbb szocialista politikus elismeri: nem vették kellően figyelembe a franciák elégedetlenségét. Ezt a retorikai fordulatot az is elősegítette, hogy a média egy része két napja Francois Hollande-ot idézi, aki pártfőtitkárként hat évvel ezelőtt a jobboldal által elveszített helyhatósági választások kapcsán a legkeményebb szavakkal követelte a változásokat, és az eredményt az akkori kormány politikájára adott csattanós válaszként értékelte.

A jobboldal most csaknem szóról szóra ezeket a fordulatokat ismétli, lehetetlen tehát, hogy a szocialisták bagatellizálni tudják az eseményeket. Nem véletlen, hogy több befolyásos miniszter kormányátalakítással, sőt a miniszterelnök menesztésével számol, ami teljesen megegyezik a franciák elvárásával, egy hétfőn megjelent felmérés szerint a választók 79 százaléka éppen ezt várja.

Persze a felmérésekkel óvatosan kell bánni, hiszen mint a vasárnapi eredményekből kiderült, az intézmények erősen alábecsülték a távolmaradóknak, illetve azoknak a választóknak az arányát, akik a jobb és a szélsőjobbra voksoltak. E tévedést az Ipsos közvélemény-kutató egyik igazgatója egyszerűen azzal magyarázta, hogy az emberek nem mondtak igazat a kérdezőbiztosoknak. Ami, ha igaz, azt jelenti, hogy a franciák immár a közvélemény-kutatókban sem bíznak meg.

A szocialista párt vezetése mindeközben az úgynevezett republikánus front felélesztésén munkálkodik, ami a korábbi választásokon abból állt, hogy a mérsékelt jobb illetve baloldal jelöltjei összefogtak a Nemzeti Front jelöltjeivel szemben. Ez a politika azonban többé nem működik, a volt jobboldali kormánypárt ugyanis a szocialistákat teszi felelőssé a szélsőjobb előretörése miatt és nem hajlandó közösködni.

A helyzetet bonyolítja, hogy az eredményekből világossá vált: a Nemzeti Front jelöltjei főleg a munkanélküliség sújtotta ipari vidékeken értek el kiemelkedő eredményeket. Ez azt jelenti, hogy a munkások jelentős része a programjában erős baloldali elemeket szerepeltető szélsőjobbra voksolt, vagyis Marine Le Pen pártja nemcsak a jobb, de a baloldaltól is számos szavazatot szívott el.

De az is újdonság, hogy a muzulmán vallású választók 45 százaléka a volt jobboldali kormánypárt listáira szavazott, ami földrengésszerű változást jelent, hiszen a lakosságnak ez a része 2012-ben 90 százalékban a szocialistákra voksolt. Ezt a pálfordulást sokan a homoszexuálisok házasságának legalizálásával, illetve a gender-elméletnek az állami iskolákban történt részleges bevezetésével magyarázzák.

Mindez azt jelzi, hogy a baloldalnak a középosztály mellett a hagyományos értékekhez ragaszkodó közösségeket, illetve a szegényeket is meg kell tudnia szólítania, ha a második fordulóban meg akarja fordítani a jelenlegi tendenciát.