A Shellnél, a BP-nél és a Statoilnál is jártak az ellenőrök, az olasz ENI-től pedig adatokat kért be Brüsszel, bár irodáiban nem tartottak házkutatást. Mindez annak az EU-vizsgálatnak a része, amely azt igyekszik kideríteni: közösen torzították-e el a nagyvállalatok az olajárképzésben használt alapárat - hasonlóan ahhoz, ahogy egyes nagybankok az egymás felé való hitelezésénél és közvetve a fogyasztók számára is fontos Libor-kamat mutatójával tették.

A francia Total energiacég kereskedelmi ága - amely nem része a vizsgálatnak - még augusztusban arra figyelmeztette a nemzetközi szabályozószerveket, hogy a fontos olajtermékek becsült ára évente többször is eltér attól, amit a piacon tapasztalnak.

A becsült árat az erre szakosodott ügynökségek értékelik ki és publikálják, és az olyan fontos szerepet játszik a nemzetközi energiakereskedelemben, hogy még a lakossági energiaszámlákra is kihat.

Londonban ellenőrzést tartottak az árak becslésével foglalkozó, amerikai érdekeltségű Platts irodáiban, de az tagadta, hogy bármilyen kartellezésben részt vett volna. A Platts az energiacégek, brókerek, kereskedőházak és bankok licitjei és tranzakciói alapján becsüli meg a napi olajárat.

Az Európai Bizottság úgy fogalmazott, hogy "egyes cégek egymással együttműködve valótlan árakat továbbíthattak az árbecselő ügynökségeknek, hogy így manipulálják a kereskedést". Emellett ezek a cégek "megakadályozták, hogy más vállalatok részt vegyenek az árbecslési folyamatban".

A nemzetközi szabályozószerveket összefogó Iosco-csoport tavaly már az olajpiac árképzésének kemény szabályozását sürgette, de végül elállt az ötlettől.

Az Európai Bizottság szerint hordónként csak néhány centtel térhetett el az ár a viszonyítási alapként meghatározott ártól, de még az ilyen kis eltérés is "kárt okozhat a fogyasztóknak".